Mámi
Mélységesen megértelek, bár asszem én már túl vagyok ezen. Valóban nem a pár kilóról van szó, az már csak az utolsó csepp a pohárban. Ezt csak az érti, aki benne van. Mégcsak panaszkodni sem mertem senkinek, mert jól voltam a férjemmel, egészségesek a gyerekek, lassan-lassan gyarapodtunk is. Egy kívülálló nem érthette volna, mi bajom akkor? De amikor éveken keresztül csak a gyereknevelés-főzés-mosás-takarítás van, akkor az egyébként értelmes ember már elkezd magában beszélni. :) És hiába mondja bárki, hogy foglald el magad, olvass, járj el tanulni, tornázni, mindehhez idő is kell. Ha pedig jó anya, feleség akarsz lenni, akkor amíg a gyerekek kicsik, örülsz, ha este belezuhansz az ágyba. Jobb esetben van egy anyuka, anyós, akire néha rátestálhatod az apróságokat, de hosszútávon ez is csak kivételes esetekben működik. Amíg az én három gyerkőcöm pici volt, a tíz ujjamon meg tudom számolni, hány könyvet olvastam el. Ez csak egy példa, de vagy azért nem volt kedvem olvasni, mert állandóan fel kellett urgálni valamiért, és amikor ugyanazt a bekezdést már ötödször olvastam el, begurultam és letettem a könyvet. Vagy nemes egyszerűséggel elaludtam a második sor után. :)