Kösz a Nietzsche idézetet, valóban tetszett, és alátámasztja mindazt, amiért kiállsz te is.
Hadd idézzem a saját Nietzschémet.Ezen túl mindig idézgetek belőle egy kicsit.

Az egyetlen,ami folyt,az a háború volt,és úgy látszott,senkit nem érdekel,kivéve Yossariant és Dunbart.És amikor Yossarian megpróbálta felhívni rá a figyelmüket, tágultak mellőle és azt hitték, ő a bolond.Még Clevinger is, aki pedig jobban ismerhette volna a dőrgést, de nem ismerte jobban, még ő is azt mondta neki, hogy őrült.
-Őrült vagy!
-Clevinger, mi a fenét akarsz te az emberektől? - felelt neki unottan Dunbar a tiszti klub zajában.
-Nem viccelek - állhatatoskodott Clevinger.
-Ezek meg akarnak ölni engem - mondta Yossarian nyugodtan.
-Senki nem akar téged megölni - kiáltotta Clevinger.
-Akkor miért lődöznek rám folyton? - kérdezte Yossarian.
-Mindenkire lövőldöznek - válaszolt Clevinger. - Mindenkit meg akarnak ölni.
-Akkor meg mit akarsz?
Clevinger már vágányon volt,érzelmei félig kiemelték a székből,szeme nedves volt, ajka sápadt és remegett.Ahogy mindig is történni szokott, amikor olyan elveken veszekedtek,amikben Clevinger szenvedélyesen hitt,dühöngve kapkodott levegő után, nyeldeste vissza a meggyőződés keserű könnyeit.Clevinger nagyon sok elvben hitt szenvedélyesen.Őrült volt.
-Kik azok az ezek? - tudakolta. - Ki az pontosan, akiről úgy gondolod, hogy meg akar gyilkolni?
-Kivétel nélkül mindenki - mondta neki Yossarian.--Ki az a kivétel nélkül mindenki?
-Mit gondolsz, ki az a kivétel nélkül mindenki ?
-Fogalmam sincs.
-Hát akkor honnan tudod, hogy nem akarnak megölni?
-Mert...- hebegte Clevinger, és haldokolva kapkodott a szavak után.
Clevinger tényleg azt gondolta, hogy igaza van, de Yossariannak bizonyítékai voltak, mert idegenek, akiket nem ismert, ágyúval lőttek rá minden egyes alkalommal, amikor fölszállt a levegőbe, hogy bombát szórjon rájuk,és ebben semmi vicces nem volt.