idézet a mancsból megvilágításképpen
JGY Jovánovics Györgyöt jelent

MaNcs: Mi az a patafizika?

JGY: Ennek a története számomra úgy kezdődött, hogy a híres-hírhedt Iparterv-kiállítások után, amelyek a magyar neoavantgárd első nyilvános megnyilatkozásait jelentették, méghozzá óriási botrányokat kavarva, nagyon szoros kapcsolat jött létre Erdély Miklós és köztem. Ezt a barátságot a Budapest Szálló presszójában mindennapos meditációval egybekötött beszélgetésekkel és konyakozással erősítettünk meg. Egyik nap Miklós izgatottan mesélte, amit Párizsban hallott, talán Konok Tamástól. E szerint Nyugaton nemcsak új stílusok léteznek, mint a pop art, a minimal art vagy a politikummal átitatott underground mozgalom, hanem van egy olyan tevékenység, amely nem vágyik sikerre, anonim, olyan emberek hozzák létre, akik más módon már nevet szereztek maguknak, s most nem akarják névvel jegyezni az akciót. Olyan alkotások, amelyeknek az a céljuk, hogy általuk a világot tisztábban láthassuk.

MaNcs: A néhány nappal ezelőtt tartott előadásán a szabadkőművesekhez hasonlította a patafizikusokat.

JGY: Annyiban emlékeztet a szabadkőművességre, hogy ez is több ember közös tevékenysége, és a világ rendjében idéz elő változást. De a szabadkőművesek célja a társadalom jobbítása. A patafizikusok a művészet eszközeit használják, és nem is akarnak semmin javítani, csak egy kicsit megváltoztatni, hogy ezáltal világosabbá váljanak a bajok. A nagy patafizikusok a cselekvés és a kész mű egységét hirdették. Az egyik tipikus mű, amelyről Erdély Miklóssal akkor értesültünk, az volt, hogy titkos levelezések, nemzetközi összefogás, telefonálás stb. segítségével valakik elérték, hogy a kanadai alkotmány szövegébe belecsempésszenek egy helyesírási hibát. Ez a hír meg a néhány pohár konyak Erdéllyel reggelig ámulatban tartott bennünket. Ennél szebbet, mint egy helyesírási hibát belecsempészni az alkotmányba, nekünk senki sem tudott volna mondani. Ez számunkra megvilágító erejű volt. Akkor még nem tudtuk, de azóta már egyértelmű, hogy Alfred Jarryval, az Übü király szerzőjével indult a patafizikusok mozgalma, aztán Marcel Duchamp, Magritte és még jó néhányan követték. Pontosan persze nem lehet ismerni a névsort, csak feltételezéseink vannak. Egy biztos, Erdély Miklóssal abban a pillanatban mindketten tudtuk, hogy attól kezdve mi tudatosan is patafizikusok vagyunk, mert valószínűleg már addig is azok voltunk. Hisz mi pontosan így gondolkodtunk.

Amit a patafizikusok csinálnak, az olyasmi, mint a betegségekben a láz. Kártékony jobbító erő. Ezek által láthatjuk világosan a világ betegségeit. Ha megnézzük a mai világot, hogy milyen állatiassá vált a politika, mennyire önmagukból kifordult emberek lettek neves művészekből, milyen bornírttá lett jó néhány híres sportoló, hogy mindenütt katasztrófákat látni, hogy a világ egyre abszurdabbá lesz..., hogy nekem, Jovánovics Györgynek ezzel a szerb névvel, amikor a Vajdaságból az én előadásomra érkezett Tolnai Ottó barátommal beszélgetek, egymásra kell néznünk, és nem mondhatunk mást, mint hogy súlyos elmebeteg lett a világ. Mindezt tudva és látva még inkább megerősödik bennem, hogy a patafizika lényege a banális, józannak látszó, de mégis őrült mindennapok megváltoztatása, a világ rendjébe való beavatkozás, méghozzá hatalom nélkül. Ez az én titkosan végzett, mégis legfontosabb tevékenységem.

És két patafizika meghatározás a már sokat emlegetett Jarrytól:

"a különleges tudománya, amely a kivételek törvényeire támaszkodik"
"képzeletbeli megoldások tudománya"
de olyat is hallani, hogy "tudományok, áltudományos misztifikáció iránti rokonszenv"

Remélem most már mindenkit teljesen összezavartam és ezzel segíthettem.