Sziasztok ! Hadd mondjak valamit a mundér védelmében... A boldogult '90-es évek elején jómagam is összevissza sz@ptam a villanykaron. (Dér J., Horváth Laci, Veszely Gy., Németh G., Vetier A. stb. gyámkodása alatt). Utáltam a világot - különösen a villanytan szigorlatért áttanult nyár miatt - de meg kell mondjam, hogy a tapasztalt eszement szívatás IGENIS felkészít az életre. Ha kellett éjszakákon át tanultam. Ha kibasztak, elmentem ismét. Persze, hogy sokk: elit pesti gimnáziumban végig kitünő voltam, a VIK-en első három félévben meg potyogtak a bélák. De nem rinyáltam: tanultam. Pedig akkoriban nem volt kreditrendszer, tanárcsere, külföldi áthallgatási lehetőség, anyámkínja. Ha nem ment, elküldtek a ge@ibe (vagy a Duna Másik Partjára). MÉGSEM UGROTT LE SENKI!

Talán mert akkor tudtuk, hogy a Nagybetűs egyáltalán nem az a haverok-buli-fanta érzés, mint amire a mai ifjúságot a nonstop ömlő idétlen mexikói filmsorozatok meg - mint valaki már említette - Júlia-füzetek tanítják. A mai fiatalok nagy része inkább megnéz mindent videón, ahelyett, hogy elolvasna egy könyvet és megprónálná ELKÉPZELNI. A nevelés lett itt ab start elb@szva és az össztársadalmi szinten átadható értékrendszer. Nem a BME oktatói a hibásak.

Fenti okokból hihetetlenül puhány az ifjúság. Álltam már a katedra mindkét oldalán, úgyhogy meg tudom ítélni a különbséget. Ma a tanár el sem veheti óra közben diákjától a suttyomban olvasott könyvet, mert a diáknak ugye személyiségi jogai vannak :(.

Ezek a félreamerikanizált kölykök aztán egy laza, kedvüket vesztett oktatókkal telerakott középsuli után bejutnak egy porosz oktatási módszerrel felvértezett nagymúltú intézménybe, ahol szükség lenne arra, ami kimaradt az életükből: fantáziára, igazi kitartásra, a pofonok elviselésére, és hogy pofázás helyett előadásra kellene néha járni, és stb.

Higgyétek el, kib@szottul örülök, hogy ilyen tanáraim voltak. Kár hogy csak utólag tudja igazán tisztelni őket az ember. (Minden kemény, szigorú tanárnak ez a sorsa? ) Mindenhol azt látom: a mérnök olyan áltanálos problémamegoldó szimatot kap a tanulóévek alatti állandó idegfeszültség alatt, ami az élet minden területére átültethető.

Jelenleg hazámat képviselem külföldön. Tudjátok, hogy diplomáciai testületünk túlnyomó része mérnökember és nem mindenféle fizetős magánistentudjamilyeniskolát végzett lébecoló alak? Pénzre meg rinyálásra nem adnak ma sem igazi tudást csak egy papírt ami egy igazi helyzetben "még arra is túl kemény".

Az intelligenciáról meg ennyit: Tényleg nem az méri, hogy a le tudod-e vezeti a Schrödingereket meg a Cauchy-Bunyakovszkijokat, hanem hogy egy váratlan és új helyzetben miképp találod fel magad !!! (lásd EVTSZ kiskérdései...) Ehhez pedig kiváló gyakorlat ha állandóan résen kell lenni, mert nem elég egy tankönyvet bevágni - alkalmazni is kell tudni.

Dr.W.Gy. elkeseredetten próbálkozik azzal, amivel én is: ne kenjetek már egy szörnyű emberi tragédiát az oktatókra. BME (és Kandó, és GDF meg műszaki sulik) rulez.

OFF:

Hey,mérnökök, emlékezzetek :" Ha kitesznek egy lakatlan szigetre egy (bölcsészt, közgazdát, stb.) és egy mérnököt, melyikük marad életben ?"

UFF