Üdvözletem minden várlakónak!

Egy kicsit megkésve bár, de így utólag is szeretném én is megköszönni Mindenkinek a jókívánságokat és a gratulációkat.

A férjem szinte mindenről beszámolt már nektek és fényképet is láttatok már a Mazsoláról. Nap mint nap lehetne egy csomó fényképet készíteni, hiszen egyre jobban fejlődik, gyarapodik.

Utólag egy kis beszámoló:

Azzal kezdeném, hogy december 27-én főpróbát tartottunk, mert hajnalban arra ébredtem, hogy rendszeres összehúzódásokat érzek. Elkezdtem mérni az időt és az szépen beállt 5 percesekre és 1-1 fájás eltartott 20-25 másodpercig. Nem kapkodtunk, de azért elkezdtünk készülődni. 3/4 3-ra beértünk a János kórházba, bementem a szülőszobába és rámtették a CTG-t. Az éjszakai műszaknak már majdnem vége volt, de nálunk még semmi sem változott. Közben felvettek az osztályra, folyamatosan rajtam volt a CTG, továbbra is 5 percesek voltak a fájások. Az éjszakás szülésznő, mivel nem voltunk sokan, úgy gondolta, hogy megkönnyíti a nappalos dolgát és előkészített a szülésre (borotválás, beöntés). Viszont továbbra sem változott semmi. Nem sűrűsödtek a fájások és nem is lettek erősebbek. Reggel megérkezett az orvosom és azt mondta, hogy menjek el az osztályra, megkapom az ágyamat és pihenjek amennyit csak tudok, mert szükség lehet az erőre, ha igazán beindul a szülés, és azonnal menjek vissza a szülőszobába, ha sűrűsödnének a fájások, vagy erősödnének, vagy elmenne a magzatvíz.
Sikerül egy jót aludnom, és aznap még annyi történt, hogy délutánra teljesen elmúltak a fájások.
Továbbra is kórházi állományban maradtam, de másnap délelőtt hazaengedett az orvosom azzal, hogy ha addig nem történne semmi magától, akkor január 2-án be kell mennem, már bent is maradok és már haza sem engednek, csak babával a kezemben. Viszont minden nap be kell mennem CTG-re.

Aztán elérkezett december 30. Reggel 3/4 6 körül arra ébredtem, hogy megint érzem a fájásokat, de most már a derekam is fáj egy kicsit, és mintha sűrűbbek jönnének a fájások. Elkezdtük mérni az idő és bizony ezek már 3 percesek voltak és valamivel erősebbek, mint a "főpróbán" voltak, annyira, hogy a fájások alatt bizony jó volt megkapaszkodni egy székben, vagy a lépcsőkorlátban. Elmentem megfürödtem, de nem változott semmi sem, bár a meleg víz nagyon jól esett.
7 óra után értünk be a kórházba, CTG-vel kezdtünk, aztán megvizsgált az ügyeletes orvos és azt mondta, hogy 3 ujjnyira nyitva van a méhszáj, szólni kell az orvosomnak, hogy induljon a kórházba. Átöltöztem a kórházi hálóingbe, és most szerencsére kimaradt a borotválás is és a beöntés is. Felfeküdtem a szülőágyra rám tették a CTG-t, ismét megvizsgált az orvos, már 4 ujjnyira nyitva volt a méhszáj és nagyon feszült a burok is. Ekkor már jó kis fájásaim voltak, próbáltam hajlítani a szülőágy korlátján is, és a férjem karján is. Nagyon jó volt, hogy bent volt velem. Foghattam a kezét, szorongathattam, vizes ruhával törölgette a homlokomat, bátorított, és mondogatta amit a szülésznő is mondott. Ez az időszak nagyon rossz volt, mert már nagyon szerettem volna nyomni, de még nem lehetett. Nem repesztették meg a burkot, mert akkor az orvosunk csak a végére ért volna be. Szerencsére hamarosan Ő is megérkezett, megvizsgált, majd megrepesztette a burkot. A magzatvíz már nem volt tiszta, ettől egy kicsit megijedtem. Kaptam fájáserősítőt, és azt mondta az orvos, hogy ha 10 óráig nem lesz meg a baba, akkor császározni fog, mert a magzatvízzel együtt előrecsúszott a köldökzsinór egy darabja és beszorult a baba feje elé. Most már azt éreztem, hogy nagyon-nagyon nyomnom kell, és hogy már ennek nem volt semmi akadálya a fájdalmat sem éreztem, csak nyomtam-nyomtam leszegett fejjel, összeszorított szemmel és szájjal. Az ágyhoz jött még egy orvos aki egy kicsit belekönyökölt a hasamba, de ez nem fájt és egyszercsak azt hallottam, hogy kint van a feje, aztán következett egy utolsó nyomás és 9:55-kor megszületett a kisfiúnk.
Fantasztikus érzés volt, ahogy a hasamra tették a meleg kis csomagocskát. Szinte hihetetlen volt, hogy ennyi évnyi várakozás után egyszer csak ott van….. Aztán elvitték megmosdatták, megmérték, betették az inkubátorba, hogy felmelegedjen, engem meg elkezdtek rendbe szedni. Hááááát, a varrást azt szívesen kihagytam volna….. Próbáltam nem odafigyelni, inkább a picit néztem az inkubátorban, aztán azt hogy felöltöztetik, közben szorítottam az ágy korlátját és már nagyon szerettem volna ezen túllenni. Néha szólt az orvos, hogy tegyem vissza a popsimat az ágyra, mert már gyertyaállásban vagyok………
Elég sokáig tartott a varrás, de amikor visszahozták a picit minden elmúlt egy pillanat alatt és csak Őt láttuk. Nézegettük, tapogattuk, puszilgattuk, szeretgettük…..
A 2 óra megfigyelés után, eltoltak a szobába. Egyágyas szobát kértünk, és szerencsére volt ilyen szabad szoba. Délután, a gyermekorvosi vizsgálat után kihozták a picit és egészen estig együtt voltunk mindhárman. Nagyon jó volt az egyágyas szoba, mert szinte egész nap bent volt a férjem, együtt lehettük, de idegenek mégsem járkáltak a szobába, így nem zavartak, ha etetni kellett, ha fejésre került a sor, vagy ha csak egyszerűen pihenni szerettem volna. A szilvesztert is együtt töltöttük hármasban, a picivel együtt léptünk át az újévbe. Ez volt a legszebb szilveszterünk.
A gátsebbel kínlódtam a legtöbbet, nem nagyon ment az ülés. Vagy feküdtem, vagy álltam. Ez két hét alatt rendeződött, most már szerencsére minden rendben, de azt hiszem ez viselt meg a legjobban az egészből.
Január 3-án jöhettünk haza, azóta szépen szoktatjuk egymást az új táncrendhez.
A pici születése után a gyermekorvos a vizsgálat során szívzörejt hallott, ezért a gyermek-kardiológus javaslatára megnézték ultrahanggal is és tüdőhöz tartozó billentyű szűkületet állapítottak meg. Kéthetes korában vissza kellett menni kontrollra. A doktornő továbbra is hallja a zörejt, de az nem erősödött, az EKG-ja szép volt, szépen fejlődik, hízik, így majd 2 hónap múlva, március közepén kell legközelebb kontrollra mennünk. Meg van az esély arra, hogy kinövi, ahogy fejlődik és erősödik, de ha nem változna a helyzet, akkor van arra mód, hogy szondával tágítsanak az éren. Reméljük, hogy nem lesz szükség külső beavatkozásra, és szépen helyrejön.

Ennyi lenne a beszámoló, ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikeredett az irományom.

Mindenkinek jó egészséget, szép babákat, a már meglévő babákhoz pedig sok boldogságot és örömöt kívánok!!!

Sziasztok:
Buksi