Kedves BZ!

Elnézést, hogy egy "osrégi" dologhoz 2000.10.18 szólok hozzá, de szerintem a többiek nem megfeleloen reagáltak rá.

Igazán imponáló, ahogy kapásból válaszoltál a kérdésre, de a válaszod logikai háttere egy kissé kuszának tunik.
Ha feltételezzük, hogy a cukor oldódásakor valóban no a suruség, abból még nem következik, hogy a terjedési sebesség csökken, mert a közeg összenyomhatósága is megváltozik közben. Ennek ellenére tételezzük fel, hogy tényleg csökken a sebesség! Miért csökken ekkor a hullámhossz? A hullámhossz tényleg arányos a sebességgel, de csak akkor, ha a frekvencia állandó, márpedig itt errol szó sincs! Jelen esetben éppen a hullámhossz az, ami állandónak tekintheto (fogjuk rá), tehát a rezonanciafrekvencia csökkenni fog(f=v/lambda).

Ezek után az általad csökkenonek minosített hullámhosszhoz növekvo frekvenciát rendeltél, ami viszont állandó terjedési sebességnél helyes (a kiinduló feltételezés szerint ez nem teljesül).
Így végül három különbözo fizikai jelenség összekeverésével pont ellentétes eredményt hoztál ki. Nem kis teljesítmény, foleg, hogy hónapokig nem jött rá senki!

Végül hogy ne tunjön úgy, hogy csak kritizálni tudok, íme egy jobb (bár közel sem teljes) magyarázat:

Az italban fel nem oldódó de felkavart részecskék a terjedési sebességet csökkentik, ez alacsony frekit eredményez (lásd fent), de ha békén hagyjuk, akkor fokozatosan visszaáll az eredeti magas frekvencia. Hogy milyen anyag képes ilyen jelentos változást létrehozni kis koncentrációban is? Például apró buborékok! Mint ismert, a levegoben egy nagyságrenddel lassabb a hang mint vízben.