Disputa: Egykulcsos?
2001-01-18 (a nyomtatott MH cikke)
,Szocialista-liberális holdudvarnak" nevezi és "farizeus ellenállással" vádolja meg cikkében (MH, jan. 3.) Somogyi Zoltán és Szabados Krisztián azokat, akik az SZDSZ-ben és környékén kételyeket fogalmaznak meg az Egykulcsos személyi jövedelemadóval kapcsolatban. Nem örülök annak, hogy a minősítés már liberálisok körében is megelőzi az érveket - ez Hayekhoz aligha méltó, márpedig a szerzők, akik köztudottan (és örvendetes módon) aktív szabaddemokraták, a Hayek Társaság alapítóiként jegyzik cikküket. Mint az SZDSZ decemberi küldöttgyűlésén kiderült, a lineáris adóra vonatkozó javaslat erősen megosztja az SZDSZ tagjait, és nyilvánvalóan szavazóit is. Célszerűnek mutatkozik ezért a megbélyegzést megelőzően tárgyilagosan mérlegelni az éveket.
Amíg Somogyi és Szabados az adók csökkentése mellett érvel, lelkesen egyetértek velük. Kár, hogy nem teszik ugyanakkor világossá: az adók érdemi csökkentése az állami kiadások csökkentését is feltételezi, s nem mondják meg, hogy mely területen gondolnak az állami kiadások számottevő csökkentésére. (Azt ugyanis nem feltételezem róluk, hogy elhinnék azt a fideszes kampányblöfföt, hogy az adók csökkentése olyannyira javítja az adózási kedvet, hogy az adótömeg nem is csökken, és ezért kiadáscsökkentésre sincs szükség.) A fő problémát azonban cikkükben az okozza, hogy azonosítanak három törekvést: az adók (adókulcsok, adótömeg) csökkentését, az adórendszer egyszerűsítését és az Egykulcsos adózás bevezetését. Holott az a kérdés, hogy összességében mennyi adót von el polgáraitól az állam, nem azonos azzal, hogy hogyan oszlanak meg az adóterhek a társadalom különböző csoportjai között.
A Korszakváltás programja szerzőinek igazuk van abban, hogy a szociális indíttatású jövedelem-újraelosztásnak nem az adórendszer az ideális eszköze. Abban is, hogy a magas jövedelműek jelentős része meg tudja kerülni az adózást, és ezért a progresszív adótábla csak részben éri el deklarált célját. Ezek megfontolandó érvek. Ha 1988-at írnánk, talán helyesebb lenne lineáris adókulccsal bevezetni a személyi jövedelemadót (és akkor azonos mértékű lett volna a keresetek bruttósítása is, tehát mások lennének az adózatlan keresetek arányai). De nem ez történt, és ezért az ellenérvek is méltók a komoly mérlegelésre. A progresszív adótábla nem teljesen hatástalan, a magasabb jövedelműek regisztrált jövedelmének valamivel nagyobb része kerül elvonásra, mint az alacsony jövedelműeké. Az áttérés a lineáris adóztatásra az áttéréskor jobban csökkentené a magasabb jövedelműek adóját, mint az alacsony jövedelműekét, tehát a magasabb jövedelműek javára csoportosítaná át a jövedelmeket. Kérdés, hogy időszerű-e ilyen jövedelem-újraelosztó program vállalása olyan időpontban, amikor az átalakulás nehéz évtizede számottevően növelte a jövedelmi különbségeket. S vajon helyesen tenné-e ezt az a párt - az SZDSZ -, amely annak a Fidesznek a leváltásáért küzd, amelynek jövedelempolitikája kifejezetten a különbségek növelésére irányul? Helyesen tenné-e ezt az az SZDSZ, amelynek identitásához megalakulása óta hozzátartozik az elesettekkel vállalt szolidaritás?
Vajon honnan veszi Somogyi és Szabados, hogy az Egykulcsos adó "két dolgot jelent: egyrészt adócsökkentést az alacsony jövedelműek számára, másrészt könnyítést a gazdagoknak"? Az SZDSZ programkészítői az állítás első részét sohasem hangoztatták, komolyabb emberek ők annál.
Az adóbevallás egyszerűsítése pedig nem az adókulcsok számával, hanem az adókedvezmények sokaságának visszaszorításával függ össze. Márpedig ugyanazok, akik szívesen beszélnek adórendszerről, egyoldalas adóbevallásról, más pozícióban maguk is gyakran lépnek fel különféle adókedvezményekért és -mentességekért. Vajon végiggondolták-e a szerzők ezeket a szempontokat?
Higgyék el: komolyabb dolog az adózás a liberálisok számára, mintsem hogy az érvek és ellenérvek alapos mérlegelése helyett komolytalan vagdalkozást engedhetnének meg maguknak vele kapcsolatban.

Bauer Tamás
országgyűlési képviselő (SZDSZ)