Ha semmi mást nem játszott volna, csak a Tótékban a Tótot már akkor is halhatatlan lenne.
Néhány hónapja abban a kitüntetésben volt részem, hogy bemutattak neki. Az arcán már látszott, hogy nagyon beteg, de a kézszorítása férfias volt, a szeme sugárzó és a hangja erőteljes.
Az értéktelenség és a hitványság megdicsőülésének korszakában a Művész Úr egész élete legyen példa arra, hogy melyik oldalon a helyünk.
Nyugodjon békében!