Szerintem többet érdemelt volna az indextol, mint egy hírecskét a kongói elnök meg a magyargyulölo cigányvajda legújabb beköpése között. Úgyhogy ha már az indexben is Jimmy a téma, itt az origó:

Elhunyt Sinkovits Imre
2001. január 18., csütörtök, 21.01

Életének 73. évében, január 18-án elhunyt Sinkovits Imre Kossuth-díjas, kiváló muvész, a Nemzet Színésze cím birtokosa. A színész hosszú ideje beteg volt, de hivatásában a végsokig kitartott: halála elotti este is játszott a volt Nemzeti, mai nevén Magyar Színházban.

Azok, akik nem látták színpadon, két emléket fognak orizni Sinkovits Imrérol. Az egyik a határozott, magát minden helyzetbol kivágó Tizedes alakja Keleti Márton A tizedes meg a többiek címu 1964-es vígjátékából, ami valószínuleg a hazai televíziókban a legtöbbet játszott magyar film. A másik mély, öblös, mégis mindig az általa megformált figura személyiségéhez idomuló hangja, amelyben mindig volt emberség, akkor is, ha keményen, netán kegyetlenül döngött, és amely olyan ízesen-gyönyöruen dalolt a nagy drámai szerepek, versek súlya alatt.

Azok, akik látták színpadon, számtalan emléket fognak orizni Sinkovits Imrérol, hiszen emlékezetes alakításait hosszasan sorolhatnánk. Színpadi szerepei közül jelentos Madách Imre Mózes címu drámájának címszerepe, Németh László drámájában Husz János megformálása, Kurrah a Csongor és Tündében, Prospero a Viharban, Bódi Vencel Süto András Advent a Hargitán címu darabjában, és Örkény Tótékjának egyik foszerepe.

Az 1928. szeptember 21-én Budapesten született, a Színház- és Filmmuvészeti Foiskolán 1951-ben diplomát szerzett, majd ezt követoen - néhány éves kitérot leszámítva - az egykori Nemzeti Színház, jelenlegi nevén Magyar Színház társulatában játszó Sinkovits haláláig aktívan dolgozott, színháza jelenlegi repertoárjának szinte minden darabjában színpadra lépett, például Pickering ezredesként a My Fair Lady-ben, Shakespeare Tévedések vígjátékának Égeonjaként, Süto András Balkáni gerléjében Schuller Medárdként, az Ármány és szerelemben a muzsikus Millerként, vagy a Várszínházban Molnár Ferenc Hattyújában, mint Páter Jácint. Már ez a felsorolás is kelloképpen érzékelteti Sinkovits sokoldalúságát, átalakuló képességét. Színészete drámákban volt a legeroteljesebb, amikor uralni kellett a - történelmi - helyzetet (és a színpadot).

Az ötvenes évektol a nyolcvanas évek elejéig rendszeresen vállalt filmszerepeket. Maradandót nyújtott a Két félido a pokolban, a Fure lépni szabad, az Egy szerelem három éjszakája és az Örkény István Tótékjából készült Isten hozta, ornagy úr címu filmekben. Utoljára Palásthy György nyugdíjas-filmjében, a Retúrban lépett a kamera elé.

Sinkovits Imrét a gyerekek is a szívükbe zárták, hiszen o volt a Hupikék törpikék címu népszeru rajzfilmsorozatban Törpapa magyar hangja, s számos további népszeru rajzfilm szinkronjában hallhatták narrátorként, szereploként.

A színpad mellett a politikában is szerepet vállalt; 1956. október 23-án a Petofi-szobornál o szavalta el a Nemzeti dalt, majd a rendszerváltozás idején elkötelezte magát a konzervatív politikai erok mellett, és egy ideig intenzíven segítette az MDF választási kampányát (bár a pártba nem lépett be). Szívesen szavalt verset az Erdély Muvészetéért Alapítvány Vármegye Galériában rendezett kiállításainak megnyitóin, ezzel is kifejezve, hogy szívén viseli az erdélyi magyarság sorsát, kultúráját.

Sinkovits Imre a Magyar Színház társulatának örökös tagja, munkásságát 1966-ban Kossuth-díjjal ismerték el, két alkalommal (1955-ben, és 1962-ben) részesült Jászai Mari-díjban, érdemes muvész címet 1970-ben, kiváló muvész kitüntetést pedig 1974-ben kapott. A Magyar Örökség-díjat 1996-ban ítélték neki oda, 1997-ben bekerült a színésznagyságainkat magába foglaló Halhatatlanok társulatába. Tavaly az [origo] 2000 magyar szavazásán olvasóink beválasztották az ezredforduló magyarjai közé, tagjai közé választotta a Magyar Muvészeti Akadémia és ugyancsak tavaly ítélték neki a Nemzet Színésze címet, amelynek augusztus 22-i ünnepélyes átadásán betegsége miatt nem tudott részt venni. A színmuvész október 5-én vette át a kitüntetést.

Kollégái tudták, hogy nagyon beteg, de o optimista volt, hajthatatlanul játszani akart. A halála elotti estén a Tudóst alakította a Csongor és Tündében. Olyan gyenge volt, hogy járni is alig volt ereje, de végigcsinálta az utolsó eloadást is. A sors különös ajándéka, hogy a szívéhez és alkatához egyaránt közeli Vörösmarty Mihály színmuvével búcsúzott. Sinkovits Imrét Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Magyar Színház saját halottjának tekinti.

Emlékezetes pillanatok Sinkovits Imre filmjeibol

Színésztársait és kollégáit lesújtotta Sinkovits Imre halála

Részlet A Tizedes meg a többiek címu filmbol

[origo]