Erről a menyasszony vízumról, meg a körülötte lévő hercehurcáról tudnék mesélni. Nekünk lehet, hogy most az utolsó előtti pillanatban kell úgy döntenünk, hogy mégiscsak Mo-n lesz a polgári esküvő.

"Nem lehet azt pénzben mérni,ha nem vagy ott a szeretteid mellett amikor szükség van rád."

Ezen én is nagyon sokat gondolkodtam, amikor úgy döntöttem, hogy követem a férjemet az USA-ba. Lehet, hogy a pénzküldemények és a csomagok nem pótolják azt, hogy itt vagyok velük. De sokkal könnyebb életet biztosíthatnak nekik. Tudjuk milyen egy magyar nyugdíjas élete, ha itt vagyok Mo-n és próbálok én is megélni a fizetésemből egy aránylag jó színvonalon, esetleg még lakást is szeretnék, akkor mindemellett még arra is kell gondolnom, hogy őket segítsem. Legyen tartalékom arra is, ha nekik kell segíteni, ők jutnak olyan helyzetbe. Mindezt úgy, hogy tudom, hogy az anyukám azt mondja az orvosnak, hogy az olcsóbb gyógyszert írja fel neki.
Így most 10 órányi útra leszek tőlük, de biztosítok nekik is egy jó anyagi hátteret, és nem kell a város másik végébe utaznia, mert ott 10 forinttal olcsóbb az ásványvíz. Persze nem minden a pénz, de megadja a lehetőséget, hogy én is nyugodt legyek felőlük és nekik is nyugalmat teremtsek. A most 14 éves unokahugomnak megadom a lehetőséget, hogy külföldön tanuljon, de mégse szakadjon el a családjától, mert én ott leszek vele. Így biztos nyelvtudással vághat neki egy főiskolának vagy egyetemnek. Ha pedig tényleg itt kell lennem, akkor jövök.
Mindezek után szeretném kihangsúlyozni, hogy persze nem a pénzért megyek hozzá a vőlegényemhez. Ez csak egy érv volt amellett, hogy az esküvő után az USA-ban éljünk. Egy másik ilyen érv volt a családi értékek megbecsülése a többgyerekes anyák iránti tisztelet, ami ugyanakkora súllyal esett latba, mint a pénz. De ez majd később biztos szóba kerül még.

Viki