Nem sok értelme van Zámbó Jimmy, illetve Sinkovits Imre halálát egy fekete-fehér, vagy jó ember-rossz ember ellentét szintjére degradálni. Nem túl szerencsés - különösen ZJ halála után - úgy nyilatkozni róla, mintha egyenesen jó lenne, hogy végre feldobta a talpát, mégha vannak akik ezt így is gondolják.

ZJ-t lehetett imádni és megvetni is azért amit csinált, de ez még egyáltalán nem ok arra, hogy halála után ilyen méltatlan összehasonlításnak legyen alávetve. Sok embernek legalább annyi örömet szereztek romantikus, gyakran érzelgös dalai, mint amennyit másoknak Sinkovits müvészi géniusza.

Kettejüket már csak azért sem érdemes tehát összehasonlítani, mert hivatásuk alapvetöen meghatározta azt a pályát, amit életük során befutottak. Jimmy soha nem lépett színre Az ember tragédiájában, de ugyanígy Sinkovits sem tudott volna nagy karriert befutni popénekesként. A lényeg az, hogy kedveltük ZJ-t, illetve az általa képviselt stílust avagy sem, el kell ismernünk, hogy szakmája terén egyedülálló helyet töltött be, (csakúgy, mint Sinkovits) és hagyott most maga mögött üresen, milliók bánatára.

Lehet, hogy ZJ emberileg egy nagy 0 volt, lehet, hogy nem, ezt nem tudom. Abban, mindenesetre, hogy halálából ekkora felhajtás lett, már végképp nem ö tehetö felelösse, tehát ne mocskoljuk be azzal egyik müvész emlékét sem, hogy ilyen igaztalan és értelmetlen összehasonlításnak vetjük alá öket. Mindkettejüket ugyanúgy gyászolja egy-egy megrendült család, mi is adjuk hát meg nekik az ilyenkor kijáró tiszteletet.

Nyugodjanak békében!