Hat, Noa tortenetet olvasva eszembe jut a mi esetunk.
Bizony amikor az ido elkozeleg, mar nagy a turelmetlenseg, az ember alig varja, hogy megpillanthassa a babajat. Olyannyira, hogy mar napokkal a kiirt ido elott toporog.
Ha sikerul kellokeppen az agyara menni az orvosnak fonnall a veszely, hogy elkapkodnak valamit, amugy is hajlamosak ra. Egy-ket hetet konnyu tevedni fogantatast illetoen, s egy-ket het tulhordas meg nem problema, ha tiszta a magzatviz es jol mukodik a mehlepeny, nem elegendo ok a szules beinditasara. Viszont az orvos kenyelme sajnos sokszor megiscsak eleg ok mindenfele technikai megoldas bevetesere. Szoval turelem.
Nem az orvos dolga vilagrahozni a babat, hanem csak az, hogy amennyire csak lehetseges a termeszetes medrebe tartsa terelje a dolgokat. Sajnos a gyakorlat ettol messze all.
Szuleskor is fajascseppeket adnak, szurnak, vagnak, varrnak kesz katasztrofa. Szamukra a szules, elvegezendo munka nem szeretnek varni. Elvegzik.
A korhazban fekvo tulhordok ricinusolajakat kaptak.
A regi babaasszonybolcsesseg egy kis koplalast ajanl.
Mi pedig elmentunk es 30 km-t bicikliztunk a sotetben erdei osvenyeken kb. este 11-ig. Hajnali 3-kor elindult a szules. Akkor meg begyalogoltunk a korhazba hadd taguljon az a mehszaj, kb. 40 perc volt a 3 km de neha meg kellett allni a fajasok miatt. A tavolsagot fajasokban mertuk. Utca vege kb. ket fajasnyira a Praktikerig lesz meg egy fajas stb. No persze nem merem ezt a "modszert" senkinek ajanlani.
Jobb a turelem, idon tul pedig egy kicsit gondosabb odafigyeles. Egy-ket het keses onmagaban semmi veszelyt nem jelenthet, ha egyebkent minden mas rendben van.
De hat kiki dontson a sajat lelkiismerete szerint, hogy mikortol es mennyire engedi a szakertelmet belekontarkodni a termeszet dolgaba...