Na, itt az igazi. (Ha megint le nem dob.)
Más: Árulja el valaki, hogy hogyan lehet a kurzív ill. bold szöveget csinyáni!
-------------
Drága Phls, Kedves LvT!
O.K., rövidülés helyett jelentéstapadás, inkább jelzôi, mint melléknévi.
Mindazonáltal video/videó kérdésben még mindig nem vagyok meggyőzve (még megingatva sem) annak ellenére, hogy phls néhány esetben (szexvideó, videóőrület) cáfolni látszik engem. Ezeket az eseteket inkább szabályt erősítő kivételnek tartom.
Elöljáróban phls-nek: „…a videós cikkemben nyelvi hibákat is találtál. Megkérlek, írd meg (itt, nyilvánosan), mert most, hogy megújítjuk a webhelyünket, itt az ideje a tisztogatásnak."
Nos, idézzük fel, amit írtam: „A cikk logikailag (és… hmm, hát igen: nyelvileg is - de hát a nyelv színtiszta „logika, de nem tudomány") rossz nyomon jár…"
Véleményem szerint ezzel nem azt írtam, hogy nyelvtanilag hibás. Azt írtam, hogy „…nyelvileg … rossz nyomon jár…". Ezzel azt szándékoztam kifejezni, hogy a nyelv logikája szerint (is) tartalmaz hibákat. Ezek a hibák pedig épp azok, amikről itt vitatkozunk.
---------------
Csapongok.
„A vide?kazetta pl. nemcsak a milyen? kérdésre felelô video- elôtagot hordozhatja magában, hanem lehet jelentéssűrítô összetétel is: mibe való kazetta?"
(Továbbá fel lehet tenni a „hová való kazetta?", a „milyen célra használható kazetta?", a „mihez való kazetta?" és a „mivel lejátszható kazetta?" kérdéseket is.)
Mivel a „videóba való kazetta" értelmesen válaszol a „milyen kazetta?" kérdésre, ezért továbbra is úgy vélem, hogy a szerkezet jelzői. Logikailag is helytelennek tartok valamit nem a saját, hanem valami másnak a tulajdonságával jelölni. Ezért tartom, hogy a videokazetta video- előtagjára kérdezni a „milyen kazetta?" kérdéssel kell, hiszen ezt megválaszolni sokkal rövidebb lépés (videojelek rögzítésére szolgáló kazetta), mint a „mibe való kazetta?" kérdésre (videojelek rögzítésére szolgáló készülékbe való kazetta).
Cifrázhatjuk a dolgot azzal is, hogy a videokészülékbe nem csak olyan kazettát tehetünk, ami videojelek rögzítésére szolgál, hanem adapterkazettákat, fejtisztító kazettákat, gyerekzár-kazettákat, és a „mibe való?" kérdés alapján ezeket is videókazettának (sic!) kéne minősítenünk. Pedig nem.
Éppen így a levestésztára is a „milyen?" kérdéssel helyes kérdezni (mert bár minden esetben valamilyen jelzô felel a „milyen?" kérdésre, de a jelző nem minden esetben főnév). Ha a boltban tésztát kérek, az eladó sohasem azt kérdezi, hogy „mibe való?" tésztát, hanem hogy „milyen?" tésztát. (Pedig nem hiszem, hogy az élelemiszerbolti eladóknál vizsgakövetelmény lenne a nyelvehelyesség). Én meg mondom, hogy levestésztát. Ő meg megérti.
„…másodlagos jelentései még a kazetta, esetleg az ebben lévô szalag és - fôleg - az ezen lévô film is."
Mi a film szó jelentése? (Persze szigorúan köznyelvileg.) A film szót hallva a köz nem vékony hártyára fog gondolni, hanem olyan műalkotásra, ami jellemzően celluloidszalag hordozóra felvitt fényérzékeny anyagra (filmre) készül, és leginkább nyilvános vetítőterekben, ún. mozikban tekintheti meg a nagyérdemű.
Ha azt mondom, hogy „megnézek egy filmet", akkor ugye gondolhatsz arra, hogy moziba megyek, de arra is, hogy valamelyik tévécsatorna programját nézem, és arra is, hogy kihoztam a videotékából valamit, és azt fogom megnézni.
Mire gondolsz, ha azt hallod, hogy: „videót nézek"? Arra, hogy a beszélő elővett egy videokazettát (videót?), beletette a videomagnóba (videóba), és most az abban lévő szalagon (videón?) rögzített videojeleket értelmezhető képpé átalakító televíziókészülék képernyőjére mered. A videojelekből pedig összeállhat a gyerek születésnapja, sörmeccs a haverokkal, a születendő lányom UH-képe, egy ásatás videodokumentációja, de akár egy film is.
Tehát köznapi értelemben a videofilm nem lehet videó, mert akkor egy speciális műfajként kellene megjelennie, ami csak és kizárólag videojelekkel készíthető, és csak videóval interpretálható (a videó mint műfaj - kísérleti videofilm - jelenleg még elég szűk körben létezik, ezért vitánk szempontjából nem tartom perdöntőnek), ellenben a videofilm nembéli jellemzője az, hogy egy (egyébként akár 72 mm-es Technicolorra készült) műalkotás videojelekkel videoszalagra rögzített és videomagnó (videó) segítségével nézhető változata. Vagyis: milyen film? Amit videomagnetofon segítségével nézhetek meg.
„Pl. sem a csigalépcsô, sem az Ady-vers, sem az ôzgerinc nem jelzôs szerkezet (már csak azért sem, mert ez utóbbiakat általában különírjuk)."
Próbálom a csigalépcső-t nem „milyen?" kérdéssel értelmezni. A következők jönnek ki:
Kinek a lépcsője? Csigáké. (birtokos jelző)
Miből készült lépcső? Csigából. (eredethatározó)
De ha - mint a köznyelv is teszi - a csigavonalban emelkedő lépcsőre gondolok, akkor bizony a „milyen alakú?" kérdésre válaszol.
Az Ady-vers valóban kötőjeles, de az őzgerinc egybeírandó akkor is, ha konkrétan egy páros(?)ujjú patás csontvázának tengelyéről van szó, és akkor is, ha - az alaki hasonlóság miatt - az őzgerinc-nek nevezett sütőformáról, esetleg magáról a sütiről. (Nyam-nyam.)
------------------
LvT!
Remélem a kompatibilitási kompatibilitásodra vonatkozó mondatod mögül csak véletlen maradt le a viccet jelző szmájli! Mer' ha nem, akkó az gáz.
„Tartom továbbra is, hogy a videó jelentése még nem konkrét, úgy mint a magnóé (mely helyett éppen az audió is lehetett volna a megfelelő szó)…"
Tartom továbbra is, hogy a videó szó jelentése konkrét. A magnóval (pláne audió-ként) való párhuzamot azért nem tartom helyesnek, mert amikor a mágnesszalagos hangrögzítésre szolgáló készülék elterjedt, a keresztségben - vszeg. a gramofon analógiájára (Bakos szerint németből, bár a német a magnetofont tonbandgeräte-nek [kb.: hangszalagkészülék] nevezi) - a „magnetofon" (kb.: mágneses hang) nevet kapta. Az audió azért nem lehetett (volna) a megfelelő szó, mivel - videó még nem lévén - egyszerűen nem volt megkülönböztetve a videótól (pontosabban: a hanggal való kapcsolatára a -fon utótag utal). Az angolok ugyanezt a készüléket nemes egyszerűséggel tape recorder-nek (szalagos rögzítőnek) hívják. (Aztán amikor a technikai fejlődés súlypontja átkerült angol nyelvterületre, az újabb készülékek elnevezése is tükrözte ezt. A kazettás magnetofon neve németben kasettenrecorder, angolul casette recorder [a. m. kazettás rögzítő]).
Amikor a videojelek rögzítésére szolgáló készülék elterjedt, Mo.-n videomagnetofon nevet kapott, ami már önmagában is egy nonszensz, hiszen jelentése kb.: látható mágneses hang. Ennek ellenére videomagnetofonként elnevezni logikus lépés volt, mert a) működési elve ugyanaz, mint a csak hangrögzítésre szolgáló magnóé; b) a csak hangrögzítésre szolgáló magnótól való megkülönböztetés végett az elnevezés kibővült a video- előtaggal, jelezve, hogy ez a magnó képjeleket (is) tud rögzíteni. Ez az - önmagában szigorúan véve nonszensz - elnevezés rövidült a nép ajakán videóvá. (Ugyane készülék neve németben, angolban egyaránt videorecorder, kb.: videorögzítő, képrögzítő.)
„Egy kör sokszor használta az ilyen kifejezéseket, minthogy ez volt a foglalkozása, hobbija, így "rövidítettek", mint a fotó esetén. Amikor a plebsz számára is elérhető lett ez a terület, a zsargon (szleng) belépett a köznyelvbe."
A videó szó evolúciójában sem értek egyet. A plebs számára ma sem elérhető az a terület, ahol a video- mindennapos, és nem hiszem, hogy a zsargon lépett be a köznyelvbe. Vagyis nem úgy. A dolog valahogy úgy történhetett, hogy a videotechnikával foglalkozó szakemberek kifejlesztették a videomagnetofont (ők még nem a videó-t). A professzionális felhasználásra szánt készülékek után megjelentek (és elterjedtek) az otthoni felhasználásra szánt videomagnetofonok (home video). Ekkor találkozott a plebs először számottevően video- előtagú szóval, és mivel a videomagnetofont baromi hosszúnak tartotta (az ember esendő, tehát lusta), lerövidítette először videomagnó-ra, majd videó-ra, a magyar nyelv ejtési szabályainak megfelelően szóvégi hosszú ó-val. Csak megjegyzem, hogy a professzionális felhasználók (ebbéli minőségükben) még ma is bejátszó magnót, recorder-t, VHS-magnót, beta-magnót, kamerát, camcorder-t mondanak, nem videó-t, éppen azért, mert a videomagnóknak (videóknak) számos szabványa és funkciója van, amit a profinak fontos megkülönböztetni, a köznyelv viszont nem vesz róla tudomást.
„A videós elsősorban a felvételt készíti, aki videózik, az pedig csak passzívan nézi, ráadásul mindkét szerkezet "neve" videó."
Szerénységemnek egzisztenciális okokból egy időben muszáj volt iparszerűen videofölvételeket készíteni különféle családi eseményeken. Mindig videózni hívtak, és sohasem arra gondoltak, hogy csak passzívan fogom nézni őket. És mindig kamerát vittem magammal, nem videót, és mindig a kazettát kérték tőlem, nem a videót.
---------------
Nna, a magam részéről a video-/videó vitát lezártnak tekintem, véleményeket szívesen veszek, de e témában csak akkor fogok hozzászólni, ha új körülmény merül fel, nem akarom magam ismételni. Mindenesetre nagyon kíváncsi lennék mostmár azokra a (hivatalos) érvekre is (nem csak feltételezésekre!), amik alapján a MHSz tesz különbséget video- és videó között.
-----------------
python
„Tény, hogy az angol nyelv tegező formája befolyásolta az Interneten kószáló emberek nyelvezetét…"
Szerintem a neten általános tegezésnek nem az az oka, hogy az angolban formailag csak a „you" létezik, és nincs külön szavuk a magázó megszólításra. Ezzel együtt az önözés az angolban is létezik. Ne kérdezzétek, hogyan, én magam sem tudom, de valamikor olvastam egy cikket, amiben ez ki volt fejtve, hogy milyen szövegösszefüggésben/beszédhelyzetben jelent a „you" tegezést vagy magázást. Ha valaki tudja, tegye közzé.
A netes tegeződésnek szerintem egyszerűen szociológiai oka van: a netet használók túlnyomó része fiatal, ebből adódóan a) magától értetődő egyszerűséggel tegezi le a másik - ismeretlen - user-t, aki jó eséllyel hozzá hasonló korú; b) életkori sajátosságként természetes módon távol áll tőle a feltétlen tekintélytisztelet, ami ugyancsak a tegeződést erősíti.
Más: nem egyértelmű, hogy mi ellen akarsz lázadni. A J-LY megkülönböztetése ellen, vagy a kettő egybemosása ellen. Magam részéről sajnálatosnak tartanám, ha az ly kiveszne (pedig előbb-utóbb ki fog), és mindent j-vel fognak írni. Ők. Majd. Mi akkor már nem írunk.
TH (A hüje!)
