Sziasztok!
Alfa 147 tesztvezetés után a benyomásaimat szeretném röviden leírni.
A modell egy 120 lovas Progression volt, extraként 16 colos 205-ös kerekekkel. Hárman ültünk az autóban.
A belső tér rendkívül hangulatos és jó minőségi benyomást kelt a kompakt kategória átlagához képest. Az ülés jó oldaltartású, anyagában is kellemes, állítható a
magassága és gerinctámasz is található benne. A térérzet közepes, köszönhetően a méretekhez képest tágas tér és a rendkívül sportos, kompakt felépítés
kettősségének.
A műszerfal bár látványos, elsőre nehezen áttekinthető; stílusa tipikusan alfás - szokni kell. Az autóban nem az alapmodell műszerezettsége volt, ezért arról nem tudok
nyilatkozni - ez piktogramokkal jelezte a jeleznivalókat, a két klasszikus főműszer mellett.
Elindulva az autóval, elsőre feltűnő a decens, ám igen markáns, sportos motorhang. Nem hangos, ám jelenlétéről nem lehet megfeledkezni. Az eddigi pozitív benyomások
itt negatívba fordultak: az autón nem érezni a 120 lóerőt. Ennek két okát látom: egyik a meglehetősen nagy menetkész tömeg (1200 kg), a másik a fura áttételezés. A
harmadik és negyedik - vagyis a gyorsításra leginkább használt fokozatok - meglehetősen hosszúra méretezettek (még az egyébként nem éppen leáttételezett Bravo-nál is hosszabbak), míg az ötödik, aminél esetleg lehetne spórolós áttételt
alkalmazni, ezekhez képest rövidebb a vártnál. Mindez azt eredményezi, hogy az átütő gyorsulás alacsonyabb fokozatokban elmarad, ötödikben a motor
karakterisztikájához képest aránylag rugalmasan viselkedik az autó - ám ennek biztos, hogy fogyasztásban kell majd megfizetni az árát.
Így a 120 lóerős, 4.3 millióba kerülő 147 nem megy jobban, mint egy hárommilliós, hasonló felszereltségű Bravo (ehhez volt összehasonlítási alapom). Számomra a
csalódás egyértelmű, szvsz nem érdemes a 120 lóra 210 ezret költeni - inkább a Bose hifire költeném ezt a pénzt.
A 16 colos kerekek sem bűvöltek el; szélességük miatt a hosszirányú úthibák könnyen elviszik őket, az autó egyenesben tartása így folyamatos kormánykorrekciókat
kíván meg. Szerintem a kevesebb itt is több: a 15 colos 185-ösökkel nyugodtan be lehet érni. Érdekesség: extraként akár 17 colos, 215-ös papucsok is kaphatóak, 144
ezerért - nem is drága, csak a hasznosságát nem vélem fölfedezni. A rugózás, úttartás egyébként kellemesen feszes, igényesnek mondható.
Összeségében egy igen szerethető belső térrel rendelkező, ám menetteljesítmények terén a várakozásoktól legalábbis elmaradó, prémiumáron kínált autót ismertem meg
a 147-ben. Engem nem motivál különösebben arra, hogy sok százezret költsek rá mondjuk a jelenlegi autómhoz képest. A design persze elvarázsolja az embert, ám a
próbakör alatt könnyen megérkezhet a hideg zuhany.
Bár továbbra is szívemnek igen kedves a márka, hideg fejjel a fentieket kellett írnom. Elnézést a rajongóktól és a modellel nálam jobban szimpatizálóktól; az autentikus alfás topicba be sem teszem ezt a véleményt, ugyanis a címében ott a "szerelem" szó - és hát annak a racionalizmushoz semmi köze. :-)
