Hm, ez a Kostzolányi-Ady vita persze többmenetes volt. Ady Kosztolányi első kötetéről - Négy fal között (nagyjából egyébként helyesen) megállapította, hogy bizony elég papírszagú. Erre Deziré persze berágott, ráadásul kőirigy is volt a befutott sztár Adyra és szépen több menetben nekiugrott. A dologban egyébként Babits volt az egyik támasza (érdemes elolvasni a levelezésüket, hogy anyázzák benne Adyt, persze süt belőlük az irigység). A dolog aztán persze fokozatosan szelídült, Ady halálára írt nekrológjában Kosztolányi már nagy tisztelettel beszél a mesterről. Mindesetre produkáltak egy jó kis vitát az ún. "Életes" (Ady) és "Esztétizáló" (Kosztolányi) irodalomról.
Babitsról nekem súlyos különvéleményem van, de azt nem tudnám itt pár mondatban összefoglalni.

Kétségtelen egyébként, hogy a mai költészetre és közönségízlésre máig nekik van a legnagyobb befolyásuk, ami azért szégyen is, ha belegondolunk, hogy közben azért eltelt 80-90 év. Petőfi után az első igazi "sztárok" voltak, ráadásul akkor még nagyjából szinkronban haladtak a legfrissebb külföldi irodalmi áramlatokkal, naprakészek és szélesen tájékozottak voltak stb. Talán ezért.