Sziasztok!

Köszönöm az együttérzést. Fejlemény nincs, holnap kell menni megint kontrollra. Kedves Vomit, köszi, hogy leirtad az esetet, remélem azért én nem járok úgy... Direkt nem mondom, hogy hibázott volna bárki is, én azt nem tudom megitélni, lehet, hogy Balletjének van igaza. Mindenesetre egy általános dologra már régen felfigyeltem - és ez nem az emlitett kórház sajátja: szerintem túl hamar hazaengedik mindenhonnan a császárosokat (5 nap éppúgy, mint a normál szülés), és próbálják a császárt úgy beállitani, mintha az is valami tök természetes dolog lenne, holott nem az. Nagyon keserves, nagy hasi műtét, még akkor is, ha rutinbeavatkozásnak számit. És úgy általában azt vettem észre, hogy a szülés után az embert valahogy leirják: megvannak az egészséges babák, attól kezdve te szedd össze magad és tűrj, mert a fájdalmak természetesek... Én ugye 29-én szültem, másnap szombat volt, a hosszú szilveszteri hétvége, gondolhatjátok, mennyit foglalkoztak ott az ügyeletes orvosok velünk, ez külön rosszul jött ki.

Császározni egyébként azért kelltt, mert elkezdtük a 39. hetet, vagyis a terhesség totálisan kihordottnak minősült. Ez már döntési helyzet: vagy várunk, amig természetesen beindul, és esetleg kockáztatjuk, hogy az idő haladtával életveszélyes dolgok lépnek fel (túlfeszült has, elkezd leválni a lepény, romlik a magzati állapot sb.). Namármost esetleg szilveszterkor jön rám a szülés, és éjjel kapkodva kell a zöldfülű ügyeletest előszedni... stb. stb. Vagy tervezett császár jó orvosokkal , délelőtt, biztonságban. EZ utübbit kelltt választani, mert ha bármi történt volna, nem bocsátja meg az ember magának. Mint ahogy be is igazolódott a döntés helyessége, mert a felül fekvőbabéra össze-vissza volt tekeredve a köldökzsinór, igy ha meg is indult volna természetesen, a másodikat csak császárral lehetett volna kivenni, ha egyáltalán nem lett volna már késő. Egyébként minden ikres ott császárral végezte, egy elkezdett szülni, de nem ment, őt is felvitték a műtőbe.

Na, fáradt vagyok, majd folytatom a sztorit.