LÓREGGELT mindenkinek, de főleg a topicgazdának!
Szerintem sem csak gondoskodásból áll a szeretet (úgy értem, nem csak azzal lehet kifejezni). Tényleg tud hiányozni, hogy az embert "műsoron kívül", csak úgy megérintsék, szóljanak hozzá, ez utóbbit nem csak azért, hogy kérjenek/kérdezzenek tőle valamit, hanem azért, hogy ezeken keresztül is érezze az ember, hogy MINT EMBERT szeretik, és nem csak mint "eszközt" tartsák számon. Persze a gondoskodásban is elég jól ki lehet fejezni, de ez szerintem spontán jön, nem lehet tettetni: eddigi (rendkívül kevés) tapasztalataim szerint ha az ember valamit megtesz a másiknak, és utána teljesen meglepetésként éri, ha a másik megköszöni, akkor azt tényleg szeretetből tette. Lehet, hogy furcsának hangzik, de ha látjuk a másikon, hogy tényleg örül annak, amit teszünk neki, és örülünk annak, hogy ő örül, az már bőven elég tud lenni köszönetként, és ilyenkor tényleg teljes meglepetésként éri az embert, ha megköszöni. Szerintem itt is igaz a jó öreg középút: kell tudni gondoskodni a másikról, de sose szabad elfelejteni az egyéb "apróságokat" a szeretet kifejezésében, mert ahogy ezt a kedvenc tiszteletbeli kislányom mondta: az igazi jó kapcsolatok az apróságokon bírnak fölborulni.
Persze ezekhez az "apróságokhoz" kell, hogy megbízzunk 1másban, különben nehezen merjük kimutatni az érzéseinket 1más felé, és már kész is egy lappangó feszültség, ami esetleg elvackolhatja a kapcsolatot.