Az "elsősorban" megfogalmazás tette pontosan azzá a szöveget, ami: ironikus hangvitelű segítségkérés.

Ha valahol netán hiányoznak minden szólamból emberek, akkor is lehet, hogy nagy szükség van rájuk. Függetlenül attól, hogy a szopránban "csak" egy, míg a basszusban 4, s itt kiemelném, hogy a "csak" idézőjelben volt: ahogy egy zenekarban is meg van határozva minden, hogy hány hangszer tartozik egy szólamba, addig a kórusnál sem mindegy, hogy milyen arányban vannak a szólamok - jóllehet, ha a kórus ügyes, és/vagy képzett énekesekből áll, könnyebb kidolgozni az arányokat -, hiszen 8 tenor mellett nem biztos, hogy elég 3 basszus, és 5 szoprán, míg az is lehet, hogy annak ellenére, hogy a tenor nagy létszámú, esetleg több ember kell bele.

És még nem zárható ki a "morzsolódás" tényezője sem: ha új ember jön, nem biztos, hogy marad is. Vagy közbejön valami, és kilép a kórusból. Ezért szokott egy kórus újra és újra megújulni. Különben is: senki nem örökéletű, a hagyományokat valakinek tovább kell (vagy kéne) vinnie. Az általad felsorolt zenekarok közül van olyan, ami nem akkor indult, mikor a rokonaid és Te elkezdtetek bennük játszani, s nem is akkor lesz végük, mikor a rokonaid vagy Te már nem játszotok bennük (remélhetőleg), hanem valaki elkezdte, és valaki folytatni fogja. Gondolom az Erkel Ferenc Kamarazenekarnak sem akarnak véget vetni a sógornőd és az alapítók, csak azért, mert "kiesnek" az emberek.

Mert a kultúrát így igazi dolog a következő generációkra hagyni, nem CD-n, kazettán, videón és egyéb hordozókon.

A kultúrát - szerintem - közvetlenül ("érezve az izzadtságcseppeket") átélve a legkönnyebb szeretni.

Üdv: Josephus Lupus,
csellista, énekes, zeneműkiadó és zenei menedzser