Tisztelt kollégák!

Követve trancsiloz professzor kezdeményezését, megpróbálom egységes formába foglalni saját elméleti elképzeléseimet a lúzerségről. Elméletem a trancsiloz által összegzett tételrendszer tekintetében a következő (előrebocsátom, hogy csak a trancsiloz-rendszerben T1, T2, T3, T4, T7 jelzésekkel jelölt tételeket használom fel).

1, Kialakul az emberi társadalom (bizonyítás: ez a tény, azt hiszem nem szorul különösebb bizonyításra).
2, A társadalom különféle elvárásokat fogalmaz meg tagjai felé (bizonyítás: ez a jelenség megfigyelhető a történelem során egyre növő és differenciálódó jogi és társadalmi normák növekvő számán, szintén nem akarnék most példálózni).
3, Az elvárásoknak megszegőit a társadalom szankcionálja (bizonyítás: a jogi szankciórendszer növekedése és differenciálódása, illetve az erkölcsi ítéletek differenciálódása. Ennek következménye, hogy a társadalmi elvárásoknak meg nem felelő személyek elnevezései egyre szaporodnak.)
4, A társadalmi elvárások fejlődése és differenciálódása a XX. század végi magyar társadalomban megszüli a lúzer kategóriáját. (bizonyítás: korábbi használatára nincs adat, illetve a negatív társadalmi értékítélettől eltérő használatra sincsen adat).= T1
5, Mivel a tapasztalatok szerint a lúzer minősítést olyan élethelyzetekben tömegesen használják, amikor az egyén társadalmi elvárásoknak meg nem felelő viselkedést tanúsít, ezért e minősítést negatív társadalmi értékítéletnek tekinthetjük. (Ezen tények a tapasztalaton alapulnak).= T3
6, Mivel a társadalmi értékítéletek elméleti fogalma a társadalom tagjainak tényleges értékítéletein alapuló absztrakció, ezért ha tömegesen, és változó kritériumok szerint valamilyen társadalmi érékítélet fogalmazódik meg, akkor azt a társadalmi értékítéletet konkrét kritériumoktól függetlenül a társadalom konkrét helyzetre levetített értékítéleteként foghatjuk fel, tehát - bár tartalmát nem feltétlenül vagyunk képesek meghatározni- mondhatjuk, hogy az értékítélet tartalma a közvetlen társadalmi környezet többségének véleményét fejezi ki. (Egy analógiával élve: jó nő az, akit a társadalom többsége jó nőnek tart). =T2
7, Mivel pszichológiai tény, hogy az ember előítéleteket és prekoncepciókat alkalmaz a külvilág megítélése során (ennek konkrét bizonyításába most nem szeretnék belemenni, ezt a szociológia és a pszichológia tudomány már elvégezte), ezért törvényszerű, hogy a többször vagy tartósan lúzer megítélésű magatartást tanúsító személyeket a társadalmi környezet tartósan a lúzer stigmával bélyegzi meg. Ebből kifolyólag a lúzerként stigmatizált személy minden lúzerségként minősíthető magatartásával erősíti stigmatizációját. Szintén pszichológiai és szociológiai tény, hogy egy adott magatartásformát rendszeresen tanúsító személytől társadalmi környezete minden, előítéletet megerősítő cselekménye alapján fokozottan számít az újabb, előítélete megerősítő cselekményre, így az elvárássá változik. = T4
8, Mivel azonban a lúzerség fennállásának objektív kritériumait nem állapítottuk meg (ez is tapasztalati tény), illetve mert a társadalom egyre inkább homogenizálódik értékrendjét tekintve (ez szintén tapasztalati tény), ezért megállapíthatjuk, hogy a lúzerség nem definiálható egzakt módon a tudomány jelenlegi állása szerint.
9, Mivel a társadalmak mind történetileg, mind pedig térben fejlődnek és megváltoznak, ezért megállapíthatjuk, hogy a társadalmak elvileg végetelen formát ölthetnek. (Lévén a tér és az idő végtelen).
10, A társadalmak végtelen variabilitását alapul véve megállapítható, hogy a társadalmi értékítéletek is végtelen számú formát ölthetnek.
11, Mivel végtelen számú társadalmi értékítélet létezhet, ezért ez ebből negatív tartalmúak száma is végetelen. Ebből kifolyólag a negatív társadalmi értékítéletek lúzer alcsoportja elemeinek száma is végtelen.
12, Mivel végtelen számú alcsoportja van a lúzerségnek, ezért mondhatjuk, hogy a egy adott társadalom (véges számú) tagjai közül mindegyik megfelel valamelyik lúzerségi alcsoport kritériumainak. Tehát, egy bizonyos szempontból nézve, mindenki lúzernek tekinthető. = T7