Kedves Újvári!

Nem értelek. Úgy hivetkozol rám, mintha egyetértenél velem abban, hogy az Úr helyez szolgálat munkájára embereket az egyházba. Ha ezzel egyetértesz, kérlek, nézd meg még egyszer, itt arról van szó, hogy az Úr helyezi ezeket az embereket az egyházba. Tehát nem emberek! Emberek sem magukat, sem más embereket nem helyezhetnek. Azaz ez emberektől, de még apostoloktól is független ahogy Fülöp is evangélista lett, holott diakónusnak tették az emberek.
Amit emberek tesznek és nem az Úr, tehát, ha emberek neveznek ki embereket, az az Úrban tökéletesen értéktelen. (Persze, ha szól a Szentlélek, kit válasszanak el, akkor ember választ el, de mint az Úr prófétája, hivatalosa.)

Amit te írsz, hogy iskolát kapnánk, ez nem így van, sőt, ez indokolatlan. Mert egy felekezetben, ha idővel (3, vagy 4 év alatt, semmiképpen nem tovább, lesd utóirat!) mind tanítókká válnak, akkor ha jön egy új, bárki taníthatja őt. Vagy, ha gyermeke születik valakinek. Teljesen indokolatlan erre szervezett intézményt fenntartani.
Éppen ez ellen lépnek fel a szervezet hivatalosai, mert, ha ezt elismernék, a szervezet fel kéne, hogy oszoljon, és a szervezet embereinek el kéne menni dolgozni, mint bármely más tagnak.
De, ha megnézed a Zsidó levelet, meglátod, a Biblia szerint igazam van, elvárt, hogy idővel mindenki tanítóvá váljon. Így viszonyultak az apostolok is a hívőkhöz, nem merték őket tanítani (János, vagy Pál), hanem csak leírták az Úr dolgait, ezt egy helyen megtanították, majd hagyták, hogy Isten nyája ott éldegéljen ki ki maga Isten vezetésével. És nem vezetőket, hanem példákat hagytak közöttük (presbiter, vén, stb.), nem hivatásosokat, hanem közönségeseket, akik mind egyformán saját munkájukból éljenek (persze, ha már az igére megtaníttattak) Ilyen igetanítás, pontosabban az evangélium tanításának ideje már elmúlt, hiszen az evangélium már minden teremtménynek hirdettetett, ahogy ez a Bibliában is áll [Kol. 1.23]. Persze, hogy az újak újratanulnak, de már Isten szándékai szerint ezt azoktól tanulják, mik maguk is megismerték(!!!) az igazságot.

Azt nem mondom, hogy Isten Szelleme nem ad természetfeletti ajándékokat embereknek, hogy ők is építsék ezekkel magukat, vagy a gyülekezetet (1Kor. levél). De ezek sem ember akaratától, vagy felkészültségétől vannak, Isten ajándékai ezek, vagyis az Úr, a Szellem adja, akinek akarja. De ezek sem földi szervezetbe szövetkeznek, hiszen a Szellem tulajdonsága, fúj, ahova akar, és senki sem tudja, honnan, hova, stb. Szó sincs itt ember szervezettségéről, se szándékairól (Pál írt ugyan ilyeneket, de vagy engedte a Szellem, vagy nem), hanem ahogy a Szellem akarja, úgy, ott, oda, vagy onnan vannak e dolgok. A szevezet ezt nem képes tolerálni, ott működési szabály, ott hierarchia van, stb. És, ha jól meggondolod, a szervezetnek alig van előnye, de hátránya sok, sőt, rettenetes, mert a szervezet csak megolthatja a Szellemet, ami ellen írt az apostol.
És a Szellem ajándékaként szóló emberek nem az evangéliumot szólják, hiszen az már hirdettetett, de tudjuk, próféták még lesznek, ahogy tanítás is, mert ha az evangélium hirdettetett is, de van, ami még nem. (Persze misszióban, olyen területen, ahol tényleg csak újak vannak, evagélisták, meg apostolok is kellenek, de pl. Európában ilyen terület nemigen található. Azaz én nem kívánom megkötni a Szellemet, csak arról írok, ahol azért már néhány éve hirdettetett Krisztus.)

Még felhívom a figyelmedet, hogy az Isten nevében embereken uralkodó, embereket kiskorúságban tartó szervezeteket azért szokták eltarttani az emberek, mert restek.
Mert ahelyett, hogy szorgalmasan keresnék az Urat, és megtalálnák, inkább fizetik a papot, a hivatalost, aki majd közli velük az Úr akaratát.
Ahelyett, hogy megismernék az Urat, és maguk is tanítókká válnának, gyermekeiket másokra bízzák, fizetve inkább a szervezetnek, vagy más módon támogatva azt. Pedig Isten emberei maguk tanították gyermekeiket, sőt, Ábrahámról kedvezően gondolkodott az Úr, mert tudta, hogy megtanítja gyermekeit Istenre.
Szóval a szervezetek kiskorúságban és restségben tartják tagjaikat, vagy különben néhány (3, vagy 4) év alatt fel kéne oszlainuk, és engedni, hogy a szél ahogy fúj, vezesse volt tagjaikat Isten Szelleme ahogy csak akarja. Mert maga Isten vezeti népét, ígéret szerint, ennek magam is tagja vagyok, és ekkor emberek fel nem foghatják Isten dolgait, szándékait, ember be nem számoltathatja Istent, mit mikor, miért és hogyan. Elég nekünk Krisztus, és az Ő küldötte, a Szellem, Aki Őt dicsőíti, és minket Úrként vezet.
Egy működni akaró, fennmaradni akaró szervezet Neki csak ellenállhat, csak megolthatja Őt.

CSerfa

UI.
Említetted, hogy nem érted, miért mondok 3, vagy négy évet (rosszul emlékszel, kettőt, vagy hármat én nem írok). Ennek a három, vagy négy évnek komoly bibliai alapja van, szvsz általában ennyit vár Isten az emberre, azaz inkább hármat, de, ha ok van rá, könyörgés, közbenjárás, akkor négyet is lehet.
Általában is három év alatt kiderül Istené, Istentől való-e a dolog, vagy az ember, vagy Isten ellenére.
[3 Móz. 19.23-25], [Bír. 9.19-24] végül a harmadik:[Luk. 13.7-9] amiből kiderül, ha három, vagy négy év alatt egy fa gyümölcsöt nem terem, kivágatik, sőt, az Úr is megátkozta a terméketlen fát!

Aztán ajánlom a három és fél évet (Illés idejében az ég bezárva, vagy Dániel, vagy a Jel.)
Ajánlom még a három, sőt négy szóegyüttesre tekintened (Péld., vagy Ámós, ha már megvan a keresési lehetőséged :-)), mert a három, vagy négy úgy tűnik különösen megerősítettet jelent az Úrban.