Nivi, tejbepapis hasonlat talált, sülyedt, ámbár azért azt hiszem, nem
egészen a hallgatók iránti aggodalom vezérelte ujjaimat a billentyűzeten.
Egyszerűen szebb ívűnek és igazabbnak tartom azokat az írásműveket, albumokat, ahol
kiegyenlítettebb a pozitív és negatív művészi alkotóenergiák megjelenítése.
Kíváncsi lennék ezek után, hogy te mit gondolsz a Hűségről.
Keheske, kedves, az ember alapjáratban értelmez. Tudja a bánat, hogy
mit gondolt, amikor írta, de ha mesterség szempontból nézzük, akkor
egy zeneszerzőnek vagy íróembernek az a célja, amikor exhibicionista módon
megosztja egyszer, amit addig csak a fióknak szánt, hogy visszajelzést kapjon
arról, ami foglakoztatja, és nyilvánvalóan azt, hogy mi foglalkoztatja, minél
pontosabban szeretné gondolatilag-érzelmileg átvinni, érzékeltetni, hogy
ösztönözze azokat, akik őt hallgatják önálló gondolkozásra a világról.
Hogy ki mennyire partner ebben, az már más tészta, és tényleg nem kérhető
számon. De ha az ember beszélgetőtársként kezeli a másikat, akkor az is
hozzátartozik, ha reagál, hogy megnevezi, hol tévedt el szerinte a másik,
illetve hogy mért van mégis úgy ahogy ő gondolja. Számomra valós az, amiről
írtam, van, aki még így találja, van, aki nem ért vele egyet, mert a világnak
nem azt a szeletét éli meg valóságosként, hanem egy másikat. Engem mondjuk
érdekelne a te szeleted is, amit megtagadhatsz, de akkor szerinted miről kéne
szóljon ez az oldal?