Sziasztok,

Venyigeszu, szerintem engem keresel, mert én vagyok a tipikusTasztalospár. Legalábbis az egyik. A topik elején találtam egy kifejezést, mégpedig azt, hogy "netözvegy", ami nagyon tetszett, és nagyon találónak éreztem magamra nézve eleddig. Vagyis addig, amíg be nem vezettetődtem ide. Most, hogy nekem is lehetőségem nyílt arra, hogy itt legyek, jobban viselem, ha a társam (mindenidejét, mínusz egy kicsit) ott ül a gép előtt.
Főbajom, hogy napi rendszerességgel én nem tudok fellépni, ezért soxor lépés hátrányban vagyok. Mire végigolvasok egy topikot, amibe szívesen beírnék addigra már nincs is kedvem beírni. Meg aztán volt mikor írogattam ide oda, és ha csak bele nem kötöttem vkibe, akkor olyanok voltak hozzásólásaim, mint a borsó, amit hánynak a falra.
A mostani helyzet is érdekes, mert miután már elég sokat olvasgattam, úgy érzem ismerlek néhányótokat, nektek pedig én teljesen ismeretlen vagyok. Mindegy.

Szóval az én társam az első tasztalosok egyike, és napi rendszerességgel itt van. Amikor én ide jutok, akkor enyhe lelkiismeretfurdalással ülök itt, miután az jár a fejemben, hogy ahelyett, hogy itt ülnék akár ki is teregethetnék, vagy a mosogatás vár, vagy készülhetnék a holnapi munkámra, vagy eccerűen csak aludnom kéne, mert korán kell keljek másnap, meg ilyenek. De azért, ha lehetőségem van, akkor hajnalba nyúlóan ide köt vmi, és marad a mosogatás, meg a többi. Mindezt azért írtam, mert szerintem ez a fő jellemzője annak, hogy ki igazán tasztalos, és ki "csak" pár.
De ide lehet ám szokni rendesen, úgyhogy lassan én is érzem, hogy ezek a mellékzöngék (mosogatás, alvás, stb) annyira elfontostalanodnak, hogy lassan teljesen természetessé válik, hogy minden este itt ülök, és akkor már én se Tasztalospár leszek, hanem főTasztalos.
(erről lehet hogy nyitni kéne egy topikot, hogy ki milyen lelkiismerettel ül itt. kinek mennyire természetes, hogy otthon az a fő dolga, hogy csak beszél a nagy világba, ennek mik az előnyei, meg a hátrányai. A munkahelyről netezőkről nem is beszélve.)
Erről nagyon sokat tudnék írni, de miután így is már elég hosszúra sikeredett, majd legközelebb.

Mindenkinek minden jót!