Kénytelen vagyok egyetérteni a hangulatváltás témakörében, tényleg drámai, vagy ha úgy tetszik, tragikus a váltás.
Szigi, mind a három külön felsorolt kategóriát marketingjellegűként neveztem meg. Mondjuk a Méreg nekem nem az, bár értem, hogy neked mért. A méreg az alkotói energiák éltető, tiszta forrásának beszennyeződéséről szól, illetve a testnek arról a funkciójáról, hogy megbetegiti magát, ha nem biztosithatja a kellő életet tisztelő energiákat. Ennek a felelős szerve a máj fiziológiailag. Ha a méregkiválasztás nem biztositott, egy idő után az ember meghal, és ezt törvényszerűen szuicid gondolatok kisérik. A szervezet többé nem képes önmagát meggyógyitani, a túlélés pedig, mint életstratégia, nem működik hosszútávon, a stressz csak életörömmel orvosolható, igy nem rombol. Persze, az értelmezés olvasatfüggő.
A verseknek csak elhanyagolható része tekinthető versnek. A megjelenő kötetekben nagyon kevés új mazsoláznivalót találtam, és ezek közül még kevesebb jól megirottat, annak ellenére, hogy a pasasnak szerintem van drótja bizonyos jelenségek láttató leirásához (pozitiv pld. Napló feletteseimnek, Berlioz-irások).
A Hűséget azonban nem fogom hallgatni. A legutóbb, amikor betettem a CD lejátszóba, másnap reggel annyira negativan indult a napom a tömény depressziótól, amit sugall, hogy rögtön kölcsönadtam. Felelős előadó nem ad el tömény depressziót lemezein, ha már felvállalja a vakok vezetését! (Kb. ferditése a művész úr mottójának)
Nagyon remélem, hogy nem redőnylehúzásnak szánta, vagy ha tényleg ennyire kiürült, talál forrást és új formát. Én szeretném, ha igy lenne, és nem az én kedvemért, vagy bárki másért, hanem azért, mert igy nem lehet emberi életet élni.