/Parla, 1996/ Ma0 parancsnok felszólalását követően fütyült a szél a fehérterítős asztal felett, bár csak az irodalmi lehetőség szintjén, mert darazsakkal és egyéb rovarokkal vert nyári nap lévén igazából alig mozdult a levegő, és az asztal körül is alig mozdult valami, mert ott csak ketten voltak - egyikük Ma0 parancsnok maga elé emelt kristálypohárnak tűnő üvegpohárral, a másik egy holttest volt, nem, inkább úgy fogalmazok, hogy holttest volt bár de picit élt még, voltaképpen egy fehér púderrel borított európai férfi, pár cigány felmenővel (ezt csak alaposabb antropológiai ismeretek birtokában, plánból arcbanézve lehetne róla megállapítani, de éppen ekkor az asztalon fekszik, úgyhogy az ég felé néz, meg különben is, ha leírom már nem kell megállapítani), testén pirosarannyal írt szavak, amelyeket nem idézek, mert nem relevánsak. A púderrel borított férfi, a halott szellem.

Ma0 - ellentétben a szellemmel, aki a pirosaranyra érkező néhány lepkén kívül nem keltette fel a repülő rovarok figyelmét - kicsit ideges volt a körülötte kavargó, arcába, poharába repülő bogarak, legyek és muslincák miatt. "Minél jobban öltök minket, annál jobban feltámadunk. Basszáj. Ezért kérném önöket, hogy öljenek bennünket. Technocol versus Pirosarany. Minden szívlövés defibrillál. " - tette még hozzá felszólalásához, majd a poharat a szellem feje mellé helyezte. Azután elővett két szálat, és rágyújtottak.