Kedves elvtársak!

Most kaptam a jelentést, hogy a mai napon, ezen a klerikális-reakciós "ünnepen" sok elvtársunk - önfeláldozó bátorságról tanúságot téve - megjelent munkahelyén. Köztük kiemelném Stikler Kató elvtársnőt, aki immár sajnos csak lélekben van velünk... Stikler Kató elvtársnő szokásához híven reggel fél hétkor megjelent az egykori (nekünk most is az!) Vörös Csillag Gépgyár csepeli központi üzemének főbejárata előtt és szerszámostáskáját fölmutatva bebocsátást kért. A munkahelyére! Mindezt hasztalan, ugyanis senki nem nyitott ajtót! Stikler Kató pedig várt. Türelmesen várt, aztán pedig odafagyott a gyár kerítéséhez. Senki még a füle botját sem mozgatta! Délelőtt (!) 11 órakor talált rá Leblanc Ottó Ernő elvtársunk, volt csepeli munkásőr-parancsnok, kutyasétáltatás közben. Szégyen! Stikler Katónak meg kellett halnia azért, mert dolgozni akart! Ilyen az úri reakció... Természetesen Stikler elvtársnőt a párt saját halottjának tekinti. Később még folytatom a beszámolót, de most elnökölnöm kell a kegyeleti bizottság ülésén.

Pártfegyelem! November 7. legyen munkaszünet, ne a pazarló "karácsonynak" nevezett úri-papos, szenteskedő bornírtság!