A neoklasszikus irányzat célkitűzései, bár tetszetősek, ám nagyon komoly elméleti problémákat vetnek fel. Red Squad - az irányzat kiemelkedő képviselője - szavaival élve a lúzerség elméleti kutatásának a célja, hogy időtől és tértől függetlenül bárkiről száz (vagy legalábbis 98) százalékos pontossággal megmondható legyen, hogy lúzersége tart-e a 0-hoz. A neoklasszikusok a lúzerséget abszolút kategóriaként közelítik meg, véleményük szerint a lúzerkutatás eljuthat a lúzerség örökérvényű fogalmához.

A relativista iskola, melyhez e sorok szerzője is tartozik ezzel szemben úgy gondolja, hogy a lúzerség, mint megannyi más társadalmi jelenség, nem szakítható ki társadalmi összefüggéseiből, vagy másképpen kifejezve ugyanezt, mert leütésre fizetnek mindenhol manapság, a lúzerség társadalmilag meghatározott. A történelem során egyes lúzerségi formák eltűntek és helyükbe újak léptek. A fentiekből következik természetesen, hogy a lúzerkutatás kétféle elméleti megközelítésben képzelhető el, egyrészt annak történetiségében, mondhatni diakrón módon, másrészt a jelen társadalmi kontextusba ágyazottan, mintegy szinkrón alapokon. Mindkét megközelítésnek megvan a maga létjogosultsága, nem szabad azonban a kétféle megközelítési mód eszközrendszerét és sajátos szemléletét vegyíteni, mert a módszertani tisztaságot ilyeténképpen áthágó eredmények tudományossága erősen megkérdőjelezhető. Nincs tehát a történelem bármely korszakába vagy akár manapság bármely társadalomra érvényes lúzerségfogalom, mást jelentett a római lvservs stvpidvs és mást a jelenlegi lúzer.

A lúzerkutatás tudománytörténetét tekintve Red Squad munkássága úttörő jelentőségű, az alapjaiban elhibázott elméleti megközelítés ellenére, példamutató az adatok felkutatása és kelzelése, ezenkívül a rendkívüli színvonalú jegyzetapparátus is lenyűgöző.