A szálkádat csak részben lehet kihúzni. Az a válasz, amit most leírok, a legtöbb állatfaj esetében érvényes, de az emlősökre sajnos nem (tehát az emberre sem).

Szóval a dolog lényege az, hogy a petesejt nem olyan sejt, mint a többi, testi sejt. A petesejt általában sokkal nagyobb, gondoljunk csak a tyúktojásra. Miután megtörtént a megtermékenyítés, a megtermékenyített petesejt (zigóta) elkezd osztódni. De ez az osztódás nem olyan sejtosztódás, mint amilyennek általában a sejtosztódást képzeljük. A szokásos sejtosztódásnál ugyanis az eredeti sejtből két ugyanakkora sejt keletkezik, mint amekkora az eredeti sejt volt. A zigóta osztódásánál azonban az utódsejtek kb. feleakkorák, mint a kiinduló sejt, tehát voltaképpen az egész sejttömeg mérete nem változik az osztódások során, hanem csak belső elválasztó falak alakulnak ki. Hat osztódás után elérjük a kb. 64 sejtes állapotot, ami még teljesen szimmetrikus. Ez a kb. 64 sejtből álló sejthalmaz nagyjából ugyanakkora, mint a kiinduló sejt, a megtermékenyített petesejt volt. A 64 sejt mindegyike már normál méretű sejtnek tekinthető. A 64 sejt mindegyike egy kis darabkáját tartalmazza a megtermékenyített petesejt citoplazmájának (citoplazmának nevezzük a sejtek belsejét kitöltő anyagot, kivéve a sejtmagot és az egyéb üreges sejtszervecskéket). Mármost az aszimmetria kifejlődésének a kulcsa az, hogy a petesejt citoplazmája nem homogén: egyes területein más-más fehérjékből, ill. hírvivő RNS-ekből van több. A petesejt ugyanis direkt így van megkonstruálva: maga a petesejt aszimmetrikus. Amikor aztán a sejtosztódások során a petesejt citoplazmája földarabolódik és bekerül az utódsejtekbe, nyilvánvaló, hogy ezeknek az utódsejteknek a citoplazmája nem lesz egyforma. A DNS-állomány persze mindegyikben ugyanaz, de a sejtmagot körülvevő citoplazmában más-más fehérjék, ill. hírvivő RNS-ek vannak. Ezek a citoplazmában lévő komponensek pedig befolyásolják a gének kifejeződését, és ezáltal megindulhat a mintaképződés.

Egy példa erre: A muslicapete egyik végében sok van a "bicoid" nevű fehérjét kódoló hírvivő RNS-ből, a másik végén kevés. A "nanos" nevű fehérjét kódoló hírvivő RNS-sel pedig éppen fordított a helyzet. Mármost a "bicoid" fehérje a fejképződést, a "nanos" a farokképződést segíti elő. Ha egy muslicapetének abból a végéből, ami a "bicoid" RNS-éből tartalmaz sokat, eltávolítunk valamennyi citoplazmát, és egy másik muslicapetének a "nanos" RNS-eket tartalmazó végéből vett citoplazmával kipótoljuk, akkor olyan muslicalárva fog keletkezni, aminek két farka van és nincs feje! Persze ez csakhamar elpusztul.

Vagyis az embrió aszimmetriája a petesejt aszimmetriájára vezethető vissza. A petesejt aszimmetriája pedig genetikailag szabályozott folyamatok révén jön létre. A muslicában a peték a petefészekben képződnek, ahol egy egész sereg különféle segédsejt gondoskodik arról, hogy a petesejt megfelelő felépítésű legyen.

Szóval mindez igaz a legtöbb állatra (kétéltűek, rovarok, madarak, stb.), az emlősökre azonban nem. Számos kísérlet és megfigyelés tanúsága szerint az emlősembrió polaritása a fejlődés olyan szakaszában alakul ki, ahol a zigóta belső szerkezete már nem érvényesülhet. Az emlősembrióknál tehát valami más mechanizmusnak köszönhető az aszimmetria kialakulása. De ezt ma még nem ismerjük. Sokáig az volt a hipotézis, hogy a polaritás csak az embriónak a méhfalba való beágyazódása után jön létre, és akkor talán a beágyazódás irányíthatja a polaritás kialakulását. De egyes újabb megfigyelések ezt megcáfolni látszanak. Ez nyitott kérdés, ami intenzív kutatások tárgyát képezi ma is, főleg egérembriókon kísérleteznek.