Reggel Hétkor sem szikrázik a napfény,
Csak éppenhogy oszlani kezd a köd,
A fejemben lévő marad még egy kicsit ez tény,
Miután a munka utáni vágy az utcára lök.

Autós Emberként én sem csípem a havat,
S csak a reggeli fagy csípi arcomat.
De mégis milyen jó játszani a fehér hóban,
S látni a kipirult vidám gyermekarcokat.

Az ünnepi varázst megteremrheti egy szál gyerta is,
S emeli fényét egy jó társaság;
Reszketeg lángja csodás tájakra visz,
S bearanyozza a Kedves arcát.