Üdv mindenkinek!
Rég jártam már erre, csak olvasó voltam, node vágjunk bele!

"Keresem az utam":
Az Út egy belső utat jelent szerintem, amit mindannyian keresünk. Ki is vagyok én legbelül, mért élek itt, mi a dolgom, a feladatom, mit hoz a Sors, stb... (Gondolom mindenkinek ismerős azért valamennyire a keleti filozófia fogalma. Vagy ha az nem, akkor talán a nyugati pszichológia, önismeret, mélylélektan, miegymás.)

"néha keresem a bajt":
Nem így vagyunk ezzel mindannyian?! Vagy van köztetek, aki békén meg tud ülni otthon a fenekén, és még soha nem kereste a kalandot, az izgalmat, a veszélyt. (Engem például határozottan vonzanak a veszélyes férfiak...)

"és keresem azt, aki engem akart, akinek engem küldött, akit nekem szánt az ég.":
Szerintem ez egy mítosz felelevenítése, ami arról szól, hogy mindenkinek megvan a maga nekirendelt igazi társa, akivel teljes tud lenni. Az ókori görög filozófiában is volt valami szó pl. egy mítoszról, miszerint az emberek ketté lettek választva férfire és nőre, és azóta is keresi mindenki a másik felét. (Nem is tudom, talán Platónnál jön ez elő valahol?)
Szerintem szép mítosz, én igazából hiszek benne. Persze én csak egy naív mő vagyok, tehát megtehetem ezt.

Ákos viszont más helyzetben van. Ő nem szállhat el teljesen a realitástól. Szerintem ezért mondja azt, hogy találás nincs. És ezért vár rá a NŐ "a Holdnak tán a túloldalán" Számára nincs igazán fizikai realitása annak a megálmodott nőnek! (((Ha közel jönne, látszanának a hibái is, és akkor már nem lenne milyen tökéletességről álmodozni...))) Ezért is tud boldog lenni gyermeke anyjával, mert megmarad a realitásoknál.
(Persze a költőkben mindig megvan a kevésbé realista rész is!)

Üdv:
Ranger