Igen, tényleg lőtt, és minden nap lő, ma is lőtt. Ma is.

A buszon voltam, reggel volt még, de már nem az a csúcsforgalmas reggel, fél kilenc felé, ez a legjobb idő, mert még gyakran járnak a buszok, de elment már a tömeg munkába, voltak szabad ülések, gyorsan felültem az új busz utolsó előtti sorába, az ablak mellé, mert az a legjobb hely, és a 11-esről reggelente olyan jókat lehet bambulni a bal oldalra, ott vannak azok a szép, régi és kedvesen elhanyagolt házak, mesés kertekkel, a reggeli kutyák, az álmos gimnazisták, mennek fel a hegyre, a viconál, ami vnu lett, ott vannak a jól öltözött nők, meg az öltönyös palik, mennek be az épületbe, aztán kanyarog a busz sokat, a Mechwalton még az a kevés is leszáll, a Battyhiányig szinte üres, táskát a szomszéd ülésre, azon gondolkoztam a cipőmet fűzzem be, vagy elmenjen az sms, ezt reggelinél csináltam, és kezemben volt egy nagy zöld alma, valahogy nagyon lassan fordult be a busz, már láttam a Parlamentet, ekkor lőtt az Auróra, nagyot, hatalmasat, mégse hallotta senki más, na ezt nem értettem, mert hangos volt, és a túloldal is beleremegett, az a behemót nagy épület, a Parlament, az is megérezte, a telefon bukfencezett, csak egy hosszú kékkabátos lány nézett fel, piros volt az arca, pedig nem volt hideg, nem, sőt inkább tavasz volt ma, egy nagy csalás, igazi meleg volt ma, nézte az almámat, de az a robbanás, és még mindig lehetett hallani, egy nagy hagrobbanás, és utána morajlás, nem értettem, hogyhogy nem hallják mások, miért nem, hangos volt még mindig, az Auróra lőtt, és minden beleremegett, a busz már kiürült, még a sofőr is eltűnt, eldöntöttem a sorrendet, cipőfűző, telefon, alma, de ez nagyon lassan ment, visszajött a sofőr, begurult a megállóba, az emberek föl, és visssza a hegyre, gyorsan leugrottam mielőtt rámzárta volna az ajtót, a rakpart fölül néztem a túloldalt, és még mindig lehetett hallani, még mindig, de már nagyon odakellett figyelni, ez volt az az öt perc, amivel mindig lekésem a kezdést, persze bánja a fene, mikor az Auróra lő.

Ez történt ma, így történt, pont így, vagy tíz percel kilenc előtt. Nem szabad lekésni semmit, sietek, hogy odaérjek.