Kedves vagy. Sajnos a kommunikáció hiánya nem helyszín kérdése. Ludas vagyok én is a dologban. Minden - az egymással való beszélgetésünk is - a fiúnk körül forgott. Észre sem vettük, hogy közben elidegenedtünk egymástól. Mikor kiürült a ház, kirepült a fióka a fészkéből, üresek maradtunk mi is. De, ami késik, nem múlik. Remény mindig van. Vagy, ha nem, akkor már úgyis mindegy. Mentsük, ami menthető. Ha csak egymást eleresztve (értsd a törzsasztal találkozókat, a chatet, a számitógépes társakkal való heti összejövetelt) lehetséges, akkor úgy kell megpróbálni. Aztán majd meglátjuk.