Kádár Jánosra emlékezett a Munkáspárt a Fiumei úti temetőben
Több tízezren gyűltek össze július 8-án az Emlékezés Napján a budapesti Kerepesi úti
temetőben. A Munkásmozgalmi Pantheon előtti téren, a Kádár János síremléke körüli
parcellán s a környezetet övező fák alatt hullámoztak végig a tömegben a Himnusz, majd a
politikai nagygyűlés végén az Internacionálé hangjai, csakúgy, mint a felszólalók
gondolatait kísérő tapsok.
Az emlékezőket Tussayné Ágoston Melinda köszöntötte, majd a Gundel Cigányzenekar
Fricse Lajos prímás vezetésével adott elő népdalcsokrot. Mindenki értette Koncz Gábor
Kossuth-díjas, Kiváló Művész üzenetét, amikor Váci Mihály Te, bolond című versét
mondotta el. A fiatalabb generáció felszólalóit, Fábián Pétert és Bessenyei Ritát különösen
nagy szimpátia fogadta, akárcsak Varga Istvánné Marikát a Veszprém megyei Csetény
községből, aki sok millió társa, az egyszerű dolgozó nő hangján szólt az egybegyűltekhez.
A nagygyűlés fő szónoka Thürmer Gyula volt. A kemény hangvételű beszédre sokszor
csattant fel az egyetértő taps.
Az emlékezést koszorúzás zárta. Koszorút helyezett el a Munkáspárt elnöksége, megyei és
budapesti elnökei, a Baloldali Front – Munkás Ifjúsági Szövetség országos
képviselő-testülete, a Munkáspárt Nőtagozata, sok fővárosi kerületi és vidéki szervezet
képviselői, a MEASZ, az MSZMP, valamint a Kádár János Baráti Társaság. Halálának 11.
Évfordulóján ismét virágáradat borította Kádár János síremlékét.
Thürmer Gyula beszéde a megemlékezésen:
THÜRMER GYULA,
A MUNKÁSPÁRT ELNÖKÉNEK BESZÉDE
(BUDAPEST, 2000. JÚLIUS 8.)
Barátaim!
Elvtársak!
Dolgozó magyar emberek!
Kádár Jánosra emlékezünk. Mi még láttuk az "Öreget. Mi még éltünk ebben a korban. Gyermekeinkben csak emlékek élnek róla és a szocializmusról, de még élnek. A fiatalabbak lassan talán fel sem ismerik. Lassanként felnő egy nemzedék, amely nem olvas, nem hall róla. Nem olvas, mert nem olvashat, nem hall, mert nem hallhat. Az iskolában nem tanítják. A tanárok is inkább hallgatnak róla. A jót és az igazat félnek elmondani. A hivatalos rosszat, a hivatalos hamisat pedig nem akarják tanítani róla. Ily' korban élünk.
Gesztusai lassan bennünk is elfelejtődnek, arcvonásai elhalványulnak, a mindennapok politikusa szoborrá merevedik. Kádár János biztosan szobrot kap az örökkévalóság csarnokában az évszázadok nagy magyar államférfiai mellett. Szobrot nem a mai kicsinyes hatalomtól, nem a politikai törpéktől, a néptől, az emberi emlékezettől.
Barátaim!
Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell. Tartozunk ezzel annak az embernek, aki nagyszerű életművet alkotott. A magyar történelemnek egészen biztosan lesznek még jobb korszakai is. Leszünk gazdagabbak is, fejlettebbek is. A kádári teljesítményt ma még senki sem haladta meg A XX. században soha nem élt a magyar jobban, mint Kádár János idején. A XX. században soha nem jutott 'ily sok ember európai szintű tudáshoz, mint a kádári szocializmusban. A XX. században soha nem becsülték annyira a magyart a világban, mint az ő idején. A a kádári életmű századunk legnagyobb és eddig legeredményesebb modernizációs programja, a világhoz való eddig legsikeresebb felzárkózás kísérlete volt.
Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, mert a mai hatalom meggyalázza Kádár Jánost. Szapulják, átkozzák, mert félnek tőle. Rettegnek! Szennyes a lelkiismeretük. Fenten hirdetik, hogy ők voltak a hős ellenállók, a szabadság, a demokrácia bajnokai, ők bontották le nemcsak a vasfüggönyt, de magát a berlini falat is. A valóság meg nagyon is prózai. Nem ellenállók voltak ők, dehogyis! Alattomos élősködök, a dolgozók kihasználói. Mindent elvettek, amit a szocialista rendszer adhatott. Nem voltak válogatósak. Amikor áldozni kellett az országért, nem tolakodtak. De, amikor a szakszervezeti beutalót osztották, ők álltak az elsősorban. A jó állásokba is beleültek, válogatás nélkül. Nem voltak finnyásak, a pártba is beléptek, ha kellett. A munkaérdemrendet nem a fiókban tartották, kitűzték a mellükre, hagy lássa a szomszéd. Ne féljetek, az egyetemi diplomát se adta vissza egyikük sem.
Mondhatjátok, az ország mai vezetői ártatlanok, még gyerekek voltak. Nézzetek csak körül! Kik vezetik ma Magyarországot? A szocialista rendszer egyetemistái, jól szituált apukákkal és anyukákkal. A rendszerváltás rohamcsapatosai, akik nagy elveiket gyorsan váltották át bányákra, jól jövedelmező cégekre. A főpolgárok. A 35-40 éves koravén diákok. A "fiúk a bányából", akik most minisztert, államtitkárt játszanak. Orbán Viktor és nemzedéke az életben nem látott valóságos munkahelyet. Az életben nem dolgoztak egy napot se gyárban, se a földeken, se másutt.
Utálják Kádár Jánost, mert utálnak bennünket. Belénk rúgnak, bennünket tesznek tönkre, bennünket gyaláznak meg. Aki nem a Fideszt támogatja, az becstelen, aki nem volt Orbán Viktor rokona, osztálytársa üzletfele, az üldözendő. A mostani hatalom fél tőlünk, mert tudják, hogy nem lehet időtlen időkig a sötétségben tartani bennünket. Mi tudjuk, mi az igazság.
Tíz esztendeje jobban éltünk, mint ma. Orbán Viktor becsap bennünket. A kormány arról beszél, hogy épül-szépül az ország, most már a bőség ideje jön.- Mi meg 20 százalékkal kevesebbet keresünk, mint 10 éve. A nyugdíjunk is 20 százalékkal kevesebbet ér, mint tíz éve. Akkor hát hol van az a nagy fejlődés? Hol van az a bőség?
Tíz éve az utcákon nem állt minden kereszteződésnél hajléktalan. Ma nem tudsz úgy átmenni a lámpánál, hogy ne jönne oda egy szerencsétlen, s ne könyörögne. Tíz éve nem rettegtünk a téltől, mert tellett a fűtésre. Ma félünk, mert tudjuk, megint ezrek fognak meghalni, mert választaniuk kellett: enni vagy fűteni, gyógyszert venni vagy olajat. Megint ezrek fognak meghalni, s köztük lehetünk mi is.
Tíz éve a koldus ritkaság számba ment. Megvetettük a koldust, mert tudtuk: az ilyen ember nem akar dolgozni. Ma nyomor van az országban. Két fizetésből sem lehet kijönni. Ruhára nem telik, abban járunk, amit 10-15 éve vettünk. Könyvet nem veszünk, mert egy könyv árából egy napig lehet enni.
Tíz éve hittünk abban, hogy nem hiába élünk. Hittünk abban, hogy a paraszt vagy a gyári munkás gyerekéből orvos, professzor, tábornok, gyárigazgató lehet, s lett is, nézzetek csak körül. Ma a szegény ember gyerekéből szegény lesz.
Tíz éve hittünk abban, hogy mindenki embernek és mindenki egyenlőnek születik. Hittünk abban, hogy a mi hazánkban nincs más érték, mint a becsületes munka, a tisztesség, az emberség. Ma Magyarországon a becsületes munka nem érték. A gyerek megkérdezi: minek tanulják, apám, azért, hogy nekem is Zsigulim legyen, meg másfélszobás panellakásom? Ida jutottunk, ide juttattak bennünket. Ma Magyarországon az élelmesség, a harácsolás, az ügyeskedés, a kíméletlenség az "érték".
Tizenéves gyerekek tizenéves gyereket ölnek meg. Tizenéves gyerekek felakasztják magukat. Az iskolában nem gyerekeket nevelnek, hanem versenylovakat idomítanak. A huszonéves fiatal öngyilkos akar lenni, ehelyett a körúton lelő egy-két embert. A hatalom, a rendőrség, a sajtó meg sir és rí. Senki meg nem kérdezné: honnak volt pisztolya? Melyik az a főrendőr, aki engedélyezte a fegyverviselést?
Ma Magyarországon nem üzlet becsületesnek lenni. Minél többet lopsz, annál inkább megúszod. Nemzeti Színház még nincs, de két kézzel osztogatják a pénzt egymásnak. Olajbizottságosdit játszanak olyan pártok, akiknek erre semmilyen erkölcsi alapjuk nincsen. 10 éve mind ott vannak a parlamentben. Mind felveszi a fizetését. Mind tudta, hogy lopnak, rabolnak, csalnak az országban. Nem tudták? Dehogynem! Mindenki tudhatta: ha a háztartási olaj olcsóbb, mint a Dieselolaj, akkor lesz csalás, lesz lopás.
Undorító a mai magyar világ. Emlékeztek: 10 éve azon viccelődtünk, hogy a nyugdíjasok új kedvezményt kapnak: 70 éven felül átmehetnek a piroson. Ma már kötelező átmenni a piroson! Nincs pénzed a gyógyszerre, nem baj, előbb meghalsz, kevesebb a gond veled. Pusztuljanak a gyengék, az elesettek, pusztuljanak a nyugdíjasok.
Barátaim!
Tíz éve a munkást, a dolgozót kirakták a hatalomból. Cserébe kaptunk, úgymond, "jogokat". Ha akarsz, dolgozol, ha akarsz nem, feltéve, ha van, találsz munkát. Ha külföldre akarsz menni, mehetsz, feltéve, ha van pénzed. Szidhatod a kormányt is, nem visz el a rendőr, de TV-be nem jutsz be. Jogod van, hogy bámuld a mosópor reklámot. Jogod van, hogy négyévente válassz a mosóporok között, van Fidesz mosópor, szocialista mosópor, kisgazda mosópor.
Bebeszélik neked, hogy te is polgár vagy, olyan, mint Orbán Viktor. Nem, te nem vagy polgár. Te sohasem leszel polgár. Te munkásember vagy, dolgozó ember vagy. Amíg a polgárok tömik a saját zsebüket, te nem szólhatsz bele az ügyekbe. Amíg te nem vagy ott a parlamentben, senki vagy. Amíg nem te vagy a kormányban, neked mindig más fog parancsolni. Amíg nem lesz munkáspárti kormánya az országnak, a munkásembernek nem lesz több joga, nem lesz jobb élete.
Nem tetszik a mai élet, juttasd hatalomra a Munkáspártot! Ne félj, ez lesz a legjobb döntésed az elmúlt tíz évben. Jó döntés lesz, mert szükség van a munkáspárti kormányra, történelmileg, politikailag, erkölcsileg.
Igen, történelmileg is, mert nincs EU-csatlakozás, nincs modernizálás, ha semmibe veszik a rendszerváltás veszteseit. Ki képviselheti itt a rendszerváltás veszteseit? Csak a Munkáspárt! Ez a mi dolgunk. Mi vagyunk a meglopottak és meggyalázottak pártja. Tőlünk vettek el 1,5 millió munkahelyet. Tőlünk vették el a termelőszövetkezeteinket. Tőlünk vették el a gyárakat. Tőlünk vették el vörös csillagot, tőlünk vették el a Magyar Népköztársaságot.
Ki garantálhatja, hogy az EU- csatlakozásból a dolgozó ember is jól járjon? Csak a Munkáspárt! Ki garantálhatja, hogy a szegénynek is jusson, ne csak a gazdag legyen még gazdagabb? Csak a Munkáspárt! Bennünket nem a multik tartanak el, nekünk nem kell Brüsszelbe szaladni ötletekért. A mi életünk itt van, a Teleki téren, Angyalföldön, Csepelen.
Ki biztosíthatja, hogy holnap ne Csurka legyen a miniszterelnök. Csak Munkáspárt! A Munkáspárt nélkül nem lehet a szélsőjobboldalt visszaszorítani. Itt mindenki csak beszél a szociális érzékenységről, miközben naponta ezrével termelik a MIÉP szavazókat. A Munkáspárt nélkül fajgyűlölők, nacionalisták, régi és új fasiszták fognak holnap uralkodni.
Szükség van munkáspárti kormányra erkölcsileg, emberileg is. Kinek van itt joga a tisztességet számon kérni? Csak a Munkáspártnak! Kinek van itt joga tiszta politikáról beszélni? Csak a Munkáspártnak! A mai parlament minden pártja volt már kormányon. A mai parlament minden pártja kapott lehetőséget. A Munkáspárt még soha nem volt kormányon.
A Munkáspárt soha nem volt ott a parlamentben sem. Soha semmilyen kormányban, semmilyen bizottságban nem loptuk a napot. Nem kaptunk az olajpénzekből, nem kaptunk a privatizációból, nem kaptunk a Postabank pénzéből. A mi embereink tiszták, a mi pártunk becsületes, a mi pártunk feddhetetlen. Nekünk van erkölcsi alapunk az ország kormányzására.
Nekünk van olyan programunk, ami a többségnek ad jobb életet. Mi nem beszélnénk a szegénységről, hanem felszámolnánk a szegénységet. Teljes foglalkoztatottságot teremtenénk. Minden dolgozni akaró embernek érdemi munkalehetőséget! Mi nem közmunkaprogramokat indítanánk, hanem át fogó állami foglalkozatási programot.
Mi tisztességes béreket adnánk az embereknek! Olyan béreket, amiből a dolgozó és családja meg tud élni. Európai béreket, európai árakhoz, európai teljesítményekhez, európai béreket!
Mi kiszámítható nyugdíjat biztosítanánk! Olyan nyugdíjat, amiből tisztességgel meg lehet élni. Mi azt akarjuk, hogy ne zsigereljék ki az embereket. A nők mehessenek 55 évesen nyugdíjba, a férfiak 60 évesen.
Mi nem hitelt adnánk a fiataloknak, hanem új olcsó lakásokat építenénk, sokat és olcsót.
Mi szociális alkotmányt akarunk. Mi egyezséget ajánlunk a hatalom és a az emberek között. Együtt teremtsünk korszerű Magyarországot, versenyképes, demokratikus országot.
Mi leállítanánk a Fidesz zavaros privatizálási elképzeléseit az egészségügyben. Olyan egészségügyi ellátást kell teremteni, amely mindenki számára ingyen, a lehető legjobb ellátást biztosítja. A beteg ember gyógyulhasson meg, az egészséges őrizhesse meg egészségét.
Mi ingyenes oktatást akarunk a gyermekeinknek. Esélyegyenlőséget, olcsó tankönyvet, megfizethető menzát, olcsó kollégiumot. Azt akarjuk, hogy a mi gyerekeink ne újságárusok legyenek az Európai Unióban, ne mosogatólányok, takarítók, hanem jó eséllyel induló versenytársak.
Mi megszabadítnánk a magyar mezőgazdaságot Torgyán Józseftől. Mindenkinek megmondanánk: ebben az országban mindenkié lehet a föld, aki magyar, aki itt él, s termel a földön. Torgyán megígéri a támogatást a gazdáknak, és nem ad semmit. Mi nem ígérnénk semmit, de minden erővel támogatnánk a mezőgazdaságot, pénzzel, okos tőrvénnyel, jó szóval. Torgyán odalöki a nyugatiaknak a mezőgazdaságot, mi megvédenénk.
Mi azért dolgoznánk, hogy az Európai Unióból Szociális Európa legyen. Bevezetnénk a 35 órás munkahetet. A szakszervezetek szabadon működhetnének minden munkahelyen. Mi népszavazást tartanánk az EU-csatlakozás minden lényeges kérdéséről.
Barátaim!
Hülyítettek bennünket tíz éven át? Igen, hülyítettek! Becsaptak bennünket? Igen, becsaptak! De mégis azt mondom: ne mutogassunk folyton-folyvást másokra! Mi is felelősek vagyunk. Nem tudtunk ellenállni a kísértésnek. Meg akartuk kóstolni a kapitalizmust. Tudni akartuk, milyen a magántulajdon, milyen a szabad vállalkozás, milyen az európai gazdagság. Megkaptuk, jól bevásároltunk, most már tudjuk.
Ha ingadoztok, ha bizonytalanok vagytok, álljatok meg egy pillanatra, álljatok meg mindannyian! Álljunk, emlékezzünk és gondolkozzunk! Ismeritek ezt az embert? Ismeritek Kádár Jánost? Jobban éltünk tíz éve? Tisztességes volt az élet tíz éve? Veszítettünk rendszerváltás óta?
A válaszunk világos és egyértelmű.
Az országnak új kormányra, új programra, új miniszterelnökre van szüksége.
Váltsuk le a kormányt, válasszunk új parlamentet, új kormányt, új miniszterelnököt!
A dolgozók parlamentjét, a dolgozók kormányát, a dolgozók miniszterelnökét!
raba elvtárs
