Egy kis tortenet:

Talan meg emlekeztek, hogy szeptember kornyeken kezdtem el orat keresni, es vegul hosszas valogatas utan egy Omega Prestige-re esett a valasztas. Ezt kovetoen ert az elso hideg zuhany, bizony mar nem gyartjak tobbet azt az orat, csak a szurke hatlaposat. (En feherrel valasztottam) Mar ezt sem ertettem.
Ekkor mar boven oktober kozepen jartunk.
Elkeseredesemben felhagytam a tovabbi nezelodessel, hiszen az oravalasztas olyan, mint a szerelem, meglatod, megtetszik, es ha nem jon ossze, akkor sem tudsz szabadulni a gondolattal.
Meresz gondolattal azonban irtam az Omega cegnek, es ket het utan kiderult, hogy azota megis lett a raktaron ket ilyen ora. Rogton telefon az itthoni nagykereskedohoz, aki azt mondja, hogy hozzam be azt az e-mailt, mert csak arra hivatkozva tud targyalni veluk. Nyomtatas, majd rohanas a boltba (Andrassy u.), ott el is veszik a papirt, felirjak a telefonszamomat. Este fele jon a hir, hogy sikerult megrendelni, es minden ok.
Kovetkezo het elejen megint boltba be, erdeklodni, hogy mikor meddig, hogyan. Azt mondjak, hogy lehet, hogy mar az akkori heti szallitmannyal kuldik, de ha megsem akkor a rakovetkezo heten mar biztosan.
Turelmesen varok, majd mikor letelik a ket het, ismet telefon, de meg sajnos nincs itt. (Egyebkent egy kicsit mintha lekezeloen bantak volna velem, hogy mit ugralok itt ennyit. Azert ne felejtsuk el, hogy nekem sikerult felhajtanom az orat!)
Aztan eljott a mult het pentek is, es meg mindig semmi. Szerintetek meddig varjak meg? Lassan mar harom es fel honapja "akarok orat venni", de meg mindig nincs a kezemen. Kezdek egyre kiabrandultabb lenni, es ez korantsem jo.
Persze, ezen a heten megint az hajt, hogy talan most! De mostmar egyre inkabb ott lebeg: "es mi van, ha megsem?".
En elhiszem, hogy az Omega "a legtrehanyabb szallito", de akkor is. Egy ilyen ora azert megsem mindennapi, meg ha csak az arat nezzuk is. (Termeszetesen a penz mindig legyen keznel, ne kelljen vele sokat bajlodni a bankban...)
Egyelore ennyit.

JiG - aki meg mindig bizakodik