Ma találtam rá, ezért had szóljak most hozzá, mint a témában jó húsz éve érintett!
(Az időtartamból talán sejthető, hogy orosz feleség, de nem ez a lényeg.)

1. Amíg nincs gyerek, addig "jó buli" az egész együttlét (akár papír nélkül, akár házasságban), és akár Magyarországon, akár külföldön éltek, mindenkinek csak pozitívum lehet, mert sok élményt és tapasztalatot szerezhettek új környezetben. Ha időben kiderül, addig a visszaút is könnyebb, bár ne legyen rá szükség senkinek, de ezt nagyon gondoljátok meg!

2. Mindenképpen kulcskérdés a hozzáállás. Nagyon sok magyarral találkoztam Moszkvában töltött hat évünk során, aki "seggel" állt a környezethez (a kilencvenes évek elején), csak szitkozódott mindenért, ahelyett, hogy az adott (akkor rendkívüli) körülmények között is a pozitív oldalt kereste volna (emberek, kultúra megismerése, utazások, ismerkedések, hiszen az akkor ott az óriási lehetőségek országa is volt, de ahhoz érteni, érezni kellett a helyi viszonyokat).
Akárhova mentek, ajánlom, hogy legyetek nyitottak a környezetre, érdeklődéssel, barátságosan viszonyuljatok mindenhez és mindenkihez, hiszen Ti ott vendégek vagytok kezdetben, akár éreztetik ezt Veletek, akár nem. Ha részetekről nem elzárkózást és "kívülállást" tapasztalnak, akkor azt általában jól is viszonozzák. Ez értendő a partner családjára és a tágabb környezetre is.

3. A gyerekek megjelenését követően dönteni kell, hol nevelitek őket. Állandó utazgatás iskolás kortól már gyakorlatilag sem megoldható, hiszen iskolába kell járniuk - akár itthon, akár "ott" - de ez már egy megállapodott életmódot, igazi otthont követel, amit meg kell adni, sőt, már kisebb korban is létre kell hozni. A kételyeket addig rendezni kell, különben baj lesz.

4. A gyerekeknél a "nyelv", különösen napjainkban, tágabban értendő és kezelendő. Nemcsak a beszélgetést kell rajta érteni, hanem mindent, ami a kultúrális nevelésbe beletartozik, különösen iskolás kortól, tehát irodalom, zene, kultúra, folyamatos magyar kapcsolat valamilyen formában.
Ha ez nincs meg, akkor tetszik, nem tetszik, asszimilálódik a gyerek a környezetéhez - akár külföldön ér, akár Magyarországon - bár innen talán könnyebb az idegen nyelvű kapcsolat tartása, mint fordítva, de ezt ítéljék meg az illetékesek. Egyébként a kétnyelvű családi környezet szerintem teljesen normális, semmi gondot nem jelent a gyerekeknek mindkét nyelv tökéletes elsajátítása.
A "finomítást" pedig az iskolákra lehet, sőt, kell is bízni, hiszen a tökéletes tolmácsolás, fordítás (akár írásban, akár szóban) csak az otthon összeszedett "konyhanyelvvel" nem sajátítható el, ehhez speciális szókincs és gyakorlat is kell. Az igaz, hogy ehhez a kétnyelvű gyerekek helyzeti előnnyel indulnak, de ez nem elég. (Személyes tapasztalatom: a harmadik nyelv nekik sokkal könnyebben ment, mint nekem.)

5. A családi harmónia pedig nem a kétnyelvűségen múlik, hanem egymás megértésén, megbecsülésén, és folytathatnám az ismert bölcsességekkel. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy az "idegenbe szakadt" férj vagy feleség sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint aki otthon él, és ez a másik féltől is sokkal több megértést, nagyobb odafigyelést igényel.

Ennyit mára, ha van kérdés, örömmel állok elébe.

Öreg Jó Ember.