Kedves boldog házastársak !

Lassan a 25. évfordulónk közeledik. Mivel eltérő közegből jöttünk,
s nem volt alkalmunk előtte együtt élni, elmondhatom, hogy eleinte
rengeteg veszekedés volt. De lassan csendesedett a helyzet. A mai
viták már olyan jellegűek, hogy a nagyfiaink jókat derülnek rajta, ti.
mi a fenét lehet ilyen apróságokon veszekedni..
Nagyon sok helyen az egyik fél erősebb egyéniség. Két, kimondottan
vezető szerepre vágyó ember esetén nemigen lesz jó házasság.
Fontosnak érzem, hogy a felek hasonlóan lássák a világot, legyen több közös
érdeklődési kör. S bármilyen furcsa ilyet írni, nagyon jó, ha a két
család (politikai?) beállítottsága sem esik messze egymástól.
Ez főleg akkor érdekes, ha valamelyik oldal nem fogadja szívesen
a másikat. A fiatal házasok nagy részének meglehetősen sok
támogatásra van szüksége, és jól jön a kétoldali segítség.
De úgy látom, ha a dolgok jól mennek, előbb-utóbb mindenhol
megbékélnek..

Hogy mekkora kompromisszumok közé lehet kényszerülni, ezt
csak az tudja, aki benne van. Ezt éretlen fejjel nem is lehet elviselni.
Ezért értek egyet azzal, aki bizonyos életkor alatt szinte megtiltaná
a házasságkötést. Már valahol írtam, hogy létezett régen egy ún.
házasság előtti tanácsadás (35 év alatt), ahol meg kellett jelenni.
Sajnos csak épp azt nem mondták el, mennyi mindenre kéne
odafigyelni. (Fő a pecsét !) Hogy mit vállal az ember, ezt akkor
fel se lehet mérni. Ki gondol pl ilyesmire, hogy x év múlva a házastársam
valamelyik szülőjéről kell gondoskodni ?!

Szerintem fontos, hogy testközelből láthassák a fiatalok, hogy működik
egy házasság. Legyen mit ellesni. De ehhez teljes család kell.
(Lehet, hogy ezért van az, hogy ahol több a válás, akkor ez is
sokszor öröklődik ?)

Nagyon sok a buktató, különösen a mai rohanó, anyagias világban.
De akik rájönnek, hogy végülis a férj/feleség közelsége, a gyerekek
derűje többet ér a sok luxus kacatnál, ott nem lehet baj...