Sziasztok!

Köszönöm a dícséretet!:)
Dehogynem! Nagyon jó volt! Az én verseimmel az a baj, hogy túl hosszúak. :)
(A most következő sem lesz rövid:))

Mégis

Ezerszer megátkoztak
Anyák, kiknek gyermekére néztem,
Apák, kiknek lányához értem;
Pedig a gyermekek velem nevetek
s a lányok szívből öleltek,
Mégis megátkoztak.

Ezerszer elkergettek
Urak, kiknek földjére léptem,
Papok, kiknek nyájába keveredtem;
Pedig a meddő földet termővé tettem
s a bárányok húsából sem ettem,
Mégis elkergettek.

Ezerszer elítéltek
Népek, kiknek túl zajosan éltem,
Szépek, kiknek túl rút volt a képem;
Pedig Isteni zajt: szinfóniát szültem
s a rútságom sem én kértem,
Mégis elítéltek.

Ezerszer kinevettek
Emberek, kiknek mindíg segítettem,
Olyanok, kiknek rosszat sosem tettem;
Pedig segítségemért mit sem adtak
s tőlem csak szeretetet kaptak,
Mégis kinevettek.

Ezerszer eltemettek
Rokonok, kiknek kényelmetlen volt létem,
Ismerősök, kiknek nem jelentettem mit sem;
Pedig figyeltem rájuk, vigyáztam őket
s féltem, rám hányják a nehéz földet,
Mégis eltemettek.

Egyszer sem sírtak
Azok, kiknek zokogniuk kellett volna értem,
Azok, kiknek közelében éltem;
Pedig könnyeik öntözték volna gyökerim
s kezük simogathatta volna testem,
Mégsem sírtak.

Tisztelettel DarkSide