Ki ette meg a bárány máját?

Mikor Krisztus urunk a földön járt, összetalálkozott egy szélhámossal Torgyán Józseffel. A szélhámos fölismerte ot és megszólította:
- Atyám, fölvennél a szolgálatodba?
- Ha akarod, fölveszlek, tarts velem!
Aztán elindultak együtt. Egy nagy legelon keresztül vitt az útjuk. Ahol a szélhámos valamilyen búzáról és 413 milliárdról beszélt, de Jézus csak értetlenkedve nézett rá.
Jézus megállt és rápillantott szolgájára:
- Jóska, én biza' ehetnék.
- Atyám, én sem vagyok jóllakva.
- Látod, ott egy hatalmas juhnyáj. Kérj Isten nevében a gazdájától egy kisbárányt, azt megsütjük és megesszük.
- Minek nézel te engem, koldusnak én miniszter vagyok? Eszem ágában sincs kéregetni.
- Jól van, akkor elmegyek én.
Jézus kapott egy kisbárányt, hozta örömmel.
- Testvérem, most menj el a legközelebbi faluba, kérjél a jó emberektol kenyeret és sót!
- Atyám, mondtam már, én miniszter vagyok és egy tapodtat sem megyek.
- Jól van, akkor elballagok én. Addig vágd le a bárányt, nyúzd meg, rakjál tüzet, hogy mire visszajövök, megsüthessük.
- No, látod atyám ez a nekem való munka. Nagyapám, apám is hentesek voltak. Ez már beszéd, ezt szívesen csinálom.
Azzal Jézus elment a faluba, Józsi meg egyedül maradt. Neki is látott a feladatnak: levágta, megnyúzta a bárányt, feldarabolta, rakott tüzet és a bárány máját megsütötte és jóíruen megette, mire Krisztus urunk visszatért.
- Látom testvérem, hogy jó munkát végeztél, de hol van a bárány mája?
- A báránynak mája? Soha nem hallottam, hogy a báránynak mája is volna.
- Testvérem, a báránynak is csak úgy van mája, mint minden más állatnak.
- Ennek a bárányna nem volt mája.
- Ne mondj ilyet, minden állatnak van mája.
- Nézd, atyám, apám, nagyapám is hentesek voltak, és sose hallottam tolük, hogy a báránynak mája is lett volna.
- Nézd, testvérem, ott jön két ember. A ruházatukról látom, hogy hentesek. Kérdezzük meg tolük!
Jézus megszólította oket:
- Ugye maguk hentesek?
- Igen, azok vagyunk.
- Jó emberek, mondják már, van-e a báránynak mája?
- Hogyne lenne, csakúgy, mint minden más állatnak.
- Hallod, testvér, mit mond a két mészáros?
- nem bánom, akármit tanúsítnanak, ennek a báránynak nem volt mája, mert a Független Kisgazdapárt Vidékfejlesztési Minisztériumában...
- Jól van, ha nem volt, nem volt! Vágott közbe Jézus.
Elindultak tovább.
Egy gazdag faluba értek be, ahol mindenki arról beszélt, hogy a földesúrnak az egyetlen lánya nagyon beteg. Az orvosok teljesen lemondtak a gyógyításáról, mivel nem tudtak mihez kezdeni vele.
Jézus elment a földesúrhoz, és elvállalta, hogy meggyógyítja a lányt, ha teljesítik minden kérését. Persze mindent vállaltak.
- Van a házatokban egy kemence. Azt futsétek be, hogy kívül is olyan tüzes legyen, mint belül. Ha végeztetek szóljatok nekem!
Olyan tüzet raktak a szolgák, hogy majd szétvetette a kemencét.
- Hozzátok be a beteg lányt, és hagyjatok magunkra - parancsolta Jézus.
Úgy is volt. Jézus aztán kihúzott a köntöse alól egy pallost, és a szolgájának nyújtotta.
- Testvérem, vágd el a lány nyakát!
- Anyám, minek nézel engem, gyilkosnak? Én jogdoktor vagyok, nem pedig orvos-doktor, vágd el, ha akarod!
Jézus egy suhintással elvágta a lány nyakát, aztán a testét és a fejét is bedobta a forró kemencébe. Mikor a test elégett, kivett Jézus egy kis hamut a szíve tájékáról, rálehelt és azt mondta:
- Kelj fel és járj!
A lány abban a minutában ott állt harmadfokú égési sérülésekkel. A szülok sírtak , Jézus Krisztusnak a gyógyításért járó pénzt lepasszolták, a lány negyednapra rá meghalt..
Azután tovább ballagott Jézus Krisztus a szolgával. Egy ideig csendben haladtak. A szolga szólalt meg eloször:
- Anyám, nem szolgálok tovább, úgy gondoltam. Megélek magam is. Add ki a béremet és járom a magam útját.
Jézus Krisztus megfelezte a pénzt, amit a gyógyításért kapott, aztán külön mentek tovább.
Telt-múlt az ido, sokat vándorolt a szolga faluról falura, míg egyszer a fülébe jutott a hír, hogy a végét járja a gazdag ember lánya. No, egybol fölvillant a szeme, gondolta, hogy jópénzért meggyógyítja a beteget. Jelentkezet a gazdag háznál, ahol a gazdag fut-fát ígért Jóskának, csak gyógyítsa meg a lányt.
O is megparancsolta - mint Jézustól hallotta -, hogy futsék be a kemencét, amennyire csak lehet. Mikor aztán eljött az ido, a szélhámos magával vitte a lányt a szobába. Kiküldött mindenkit a szobából, és elovette a pallosát, elvágta a lányá nyakát. A teste is, a fejet is bedobta a kemencébe. Mikor a test elégett, kikapart egy kis hamut, rálehelt:
- Kelj fel és járj!
De bizony semmi nem mozdult. Hej, megijedt a Józsi! Gyorsan kapart megint egy marék hamut, rálehelt.
- Kelj fel és járj! Kelj fel, te ebadta, mert különben engem felakasztanak! Semmi nem történt.
Próbálkozott harmadszor is, de hiába.
Kint türelmetlenül várakoztak rá, végül betörték az ajtót. A lányt sehol nem találták, de a véres pallost megkaparintották. ez elég volt, gyorsan halálra ítélték.
A falu piacán ácsolták az akasztófát. Már a nyakán volt a kötél, mikor megpillantotta Jézust.
- Hej, atyám, nyakamon a kötél, fölakasztanak, ha most nem segítesz!
Jézus odament, intett, hogy engedjék el a bunöst, o majd elvégzi helyette a gyógyítást. Együtt menteka szolgával a földesúrhoz. Jézus kivett egy marék hamut a kemencébol és rálehelt:
- Kelj föl és járj!
A lány ott termett harmadfokú égési sérülésekkel. Aztán együtt ment Jézus a szolgával, míg egy kis padhoz nem ért. Ott letelepedett, elkezdte számolni az aranyaket, három felé. A szolga csak nézte, nézte:
- Mit muvelsz, atyám, hiszen csak ketten vagyunk, te meg három felé osztod a pénzt.
- Igen három felé. Az egyik lesz a tiéd, amiért elvállaltad a gyógyítást. A másik lesz az enyém, mert meggyógyítottam a lányt. A harmadik rész azé lesz, aki megette a bárány máját.
Atyám, Isten engem úgy segéljen, én ettem meg a bárány máját, míg odajrtál kenyérért és sóért.
- No, ha te etted meg, akkor távozzál az örök tuzre!
És ott, mindenkinek a szeme láttára elvitték Józsit a munkásőrök!

raba elvtárs