Ez itt egy (ki nem fejtett) lényegretapintat, kedves ttaarrllee,

a pártszimpátia és az erkölcsi mérce összefüggése nagyon is létező, fontos dolog. Azok szocialista-pártiak, akik a szocializmusban érvényesülni tudtak akár mint portás - mert ez telt tőlük -, akár mint önkéntes rendőr (gyermekkoromban az udvarunkban is lakott egy Sanyi bácsi, aki előtt a szüleim kizárólag a vasárnapi ebédről beszéltek, jó sokáig eltartott, mire megértettem, hogy miért), akár, mit párttitkár. Meg ezeknek a családtagjai, keresztdöntő fiacskái, akik otthon azt hallják, amit. Vannak továbbá valaha szebb napokat látott bányászok, akik annak idején el tudtak menni a Balatonra meg Zakopanéba, most meg nem, és akkoriban szilikózisuk se volt, meg embóliájuk se. A szadeszszeretés csak kicsit más ügy. Elittudat is kell hozzá, az erkölcsi mércéken felülállás tudata, sőt, a nemzete(ke)n felül álló, nemzetközi elithez tartozás mindennél boldogítóbb tudata is vele szok járni. Örömödet kell lelni egy 1999. III. 15-én sunyimód Petőfi szerelmi lírája ürügyén előadott, mai hülyegyerekek ordenáré verseiből álló műsorban. Össze kell röhögnöd azokkal, aki se magyarul nem tudnak, se humoruk nincs... Szóval ez nehezebb játék. De megéri, látod, mer' a BRANCS látszik az egyetlen valódi erőnek ebben az országban.