talan ez erdekel valakit!

2000-11-22 08:49 Duna TV

Virradóra

Műsorvezető: Barkó Judit, Mucsányi J.

Mv.: - A Kálvária téri Józsefvárosi Színház épületére, annak hasznosítására, színházként való hasznosítására a VIII. kerületi önkormányzat kiírt egy pályázatot, amelyet a magyar színházi élet két jeles személyisége nyert meg, Jeles András filmrendező és Halász Péter színész, akiket itt köszöntök a stúdióban, jó reggelt kívánok.

Halász Péter színművész: - Jó reggelt, különben nem két jeles és..

Mv.: - Három jeles?

H.P.:- Egy Jeles és egy Halász.

Mv.: - Na jó, igen. Ezzel kapcsolatban azt nyilatkozták, hogy azért akarnak külön színházat, mert hogy annyira irritáló a magyar színházi élet, hogy abban nem akartak betagozódni, betöredezni, nem tudom, hogy mi a legjobb szó itt, ennek biztos hogy vannak okai és vannak érvek is?

H.P.:- Igen vannak. Éppen tegnap este beszélgettünk erről, hogy miről legyen itt szó, én arra gondoltam, hogy arról fogok beszélni, hogy van egy bizonyos történelmi időszak a 2000-es év és van egy ország, egy Magyarország, nagyon kevesen beszélik ezt a nyelvet, egy nagyon speciális kultúra és hogyha végig nézünk a magyar színház kultúrában, akkor úgy néz ki, hogy a magyar színház kultúra visszapillantva ebben az időben Shakespeare-t, Csehovot, Moliert produkált, elég régi szerzők, szóval ez jelentené azt, hogy most van egy magyar kultúra, úgyhogy mi arra gondoltunk, hogy hát valóban egy olyan színházat hozunk létre, ahol a mai magyar kultúra megszületik vagy minden percben megszületik.

Mv.: - De több dologról is szó van, egyrészről darab választásról is, másrészről pedig egyfajta talán eddig nem nagyon látott színészi attitűdről, hogy magyar szót használjak ebben a magyar kérdésben, tehát egy egészen másfajta világlátást szeretnének képviselni, nem tudom, hogy ezt el lehet-e mondani röviden, de mégis meg kéne próbálni?

Jeles András filmrendező: - Hát én ebbe nem kezdenék bele, hogy ez milyen módon és mennyiben más, még az előzőre visszatérve az irritáló, arra a megjegyzésre, hogy irritálónak gondol, nem gondoljuk irritálónak minket nem irritál a magyar színházi közeg, hanem inkább unalmasnak, érdektelennek tartjuk.

Mv.: - Unblock?

J.A.: -Hát úgy általában, igen, igen. Érdekes...

Mv.: - Akkor, ha ez elhangzik ez a mondat, akkor nem tudom, hogy milyen legyen, tehát, ha azt mondják, hogy ez nem jó, akkor most akik néznek bennünket, azok így csinálnak, na és akkor milyen legyen?

J.A.: - Majd tessék megnézni, én azt szeretném mondani, nem tudjuk most ezt elmondani, mindenesetre amit a Péter az előbb mondott, hogy nem a klasszikusokat szeretnénk folyamatosan ébren tartani az igaz és valóban ez a tendencia, nem azért, mintha ezek nem nagy szerzők lennének.

H.P.: - Szóval nem mi találtuk ki az egyenlítőt, arról van szó, például a mostani futó darabomban is ezt történt, tulajdonképpen az egy előtanulmány volt ehhez a színházhoz, hogy nulláról indultunk a színészekkel. A színészek informátorok, a színészeknek van saját agyuk, a színészeknek van saját mondatuk, lehet velük dolgozni, nemcsak parancsot adni nekik, hogy tanulják meg ezt és ezt a szöveget, amit ötszáz évvel ezelőtt kitaláltak, tehát azt szeretnénk, hogy azon a helyen, tehát a Józsefvárosban is, a városban megszülessen azokkal az emberekkel, akik ebben a színházban dolgoznak, valamilyen új darab, ezt előre elmondani nem lehet, hiszen éppen arra számítunk, hogy akikkel majd együtt dolgozunk, azok valamit behoznak az éléskamrába, tehát nem egy parancsuralmi rendszer, hogy a Shakespeare megparancsolta a rendezőnek és a gazdasági igazgató megparancsolta a főrendezőnek és a rendező megparancsolta a színésznek és a néző megparancsolta a színésznek, szóval itt egy sokkal szabadabb összefonódása lesz az alkotásnak.

J.A.: - Bocsánat még egy dolgot szeretnék ehhez hozzátenni, hogy én például hiányolom a mai színházakban, hogy az ünnep jellege az nincs meg és mondjuk e tekintetben is úgy gondoljuk, hogy vannak tartalékaink, hogy mi lenne ez, szóval szertartásos ünnep jellege, egy példát mondanék, hogy néhány évvel ezelőtt vagy másfél évtizede az, hogy egy üzemi ünnepségnek hogy kell kinézni, az eléggé benne volt az agyakban és az egy evidencia volt és akkor ugyebár nem nagyon tudta volna senki megmondani, hogy mivel lehetne a piros terítőt a kancsót az asztalon és a kötelező szavalatokat mivel kéne helyettesíteni, na most csak ezt egy példának mondom, hogy modelláljam ezt a szituációt, hogy mi valahogy azt képzeljük, hogy az ünnepnek nem így kell kinéznie, vannak elgondolásaink arról meg kutatásaink is, hogy milyen az a helyzet, amikor az emberek tényleg hatás alatt vannak és ünnepelnek és mondjuk az extázis erőt vesz rajtuk és így tovább és hát én ..

Mv.: - Elhangzott ebben a nyilatkozatban, amit már egyszer idéztünk, hogy nonszensz, hogy a színész keres nyolcvanezret és belerakják egy nyolc milliós díszletbe, ami aztán szépen agyon is nyomja, ezt értsük úgy, hogy valamiféle szegény színházi eszmény születik újra, holott tehát, a színész válik a központjába ismét?

H.P.:- Szegény színház abban az értelemben, hogy valóban nem pénzből csinál színházat, vagyis nem pénzzel helyettesíti azt amit a színész létrehozhat a színpadon. A színházban a legérdekesebb az, hogy ott van egy élő színész a nézők előtt, ez a specifikuma, ez nem tévé, ez nem mozi, ez a legeslegfontosabb a színházban, minden másnak ezt kell támogatnia, nincs semmiféle kifogásom a pénzzel szemben, én is abból élek, sőt, azt is kell mondanom, hogy szeretem, hogyha van, de ez egyáltalán nem helyettesíti azt a kapcsolatot, szóval le tudom nyűgözni a nézőket egy nagy díszlettel és akkor csak a lenyűgözés történt meg és nem történt meg semmiféle kapcsolat.

Mv.: - Feltétlenül még beszélnünk kell majd a színházról és az átalakításról, tehát konkrétan az épületről is, de előtte még ezen a nyomvonalon engem érdekelt Moliere, Shakespeare, hát Shakespeare biztos, hogy politizált, biztos, hogy kortársakat állította pellengérre, tehát nagyon aktívan részt vett a közéletben, jön-e most, nyomul-e most ez a Shakespeare valahol?

H.P.: - Hát ez a színház ez feltétlenül szociális lesz. Szóval az biztos, hogy Moliere az akkori embereknek a szociális ügyeivel foglalkozott, tehát az száz százalék, hogy nagyon szociális töltetű színház lesz, amiben az emberek igazi érdekeket találhatnak meg.

Mv.: - Az épület az így megfelel az elképzeléseknek?

J.A.: - Át kell alakítani, szóval itt sok munka van.

Mv.: - Mikor indul?

H.P.: - Úgy szeretnénk, hogy áprilisban induljon egy előszezon, tehát gyorsan ki kell takarítani és mint Párizsban lekopasztani és elindítani és akkor nyáron átalakítani.

Mv.:- Hát fogunk még erről beszélgetni úgy gondolom, mert a premier előtt. Sorsolni fogunk.