Azért elmondhatnátok, hogy hogy képzelitek ezt a Casimir-erős magyarázatot. Tudjátok egyáltalán, hogy miről beszéltek? Először is a piezoelektromos feszültség nem erő, hanem deformáció hatására jön létre. Tehát akkor keletkezik a feszültség, amikor megváltoztatjuk a kristály alakját. Ha ez már megtörtént, a keletkező feszültséget pl. rövidrezárással kisüthetjük, a rövidzár elvételekor a feszültség nem áll vissza. Újabb feszültség csak a kristály újabb alakváltozásakor keletkezhet. Egy állandó erőhatás tehát nem alkalmas arra, hogy folyamatos energiát szolgáltasson, hiszen egy állandó erőhatás nem eredményez folyamatosan változó alakot! Ugyebar ha rácsíptetünk egy ruhacsipeszt egy piezokristályra, akkor a kristály állandóan össze lesz nyomva egy állandó erővel, de gondolom, nem hiszitek, hogy ettől folyamatosan energiát fog termelni!? Akkor a Casimir-erőtől miért termelne?

A két párhuzamos síklap között vákuumban fellépő Casimir-erő képlete egyébiránt: F=pi*h*c*A/(480*a⁴), ahol h a Planck-állandó, c a fénysebesség, A lemezek felülete, a a köztük levő távolság. Ebből kiszámítható, hogy ahhoz, hogy két 1 cm² felületű lemez között 0,01 newton Casimir-erő lépjen fel (ez 1 gramm súlyának felel meg kb.), ahhoz 0,06 mikrométer távolságra (azaz inkább közelségre) kéne egymástól rakni őket. Hát erről csak annyit, hogy a Casimir-erőt éppen azért volt olyan nehéz megmérni, és éppen azért sikerült ez csak 1997-ben (annak ellenére, hogy az elmélet már 1948-ban megvolt), mert technikailag nagyon nehéz volt megoldani, hogy két síklapot ilyen közel hozzanak úgy, hogy közben párhuzamosak maradjanak és ne érjenek össze. Végül nem is így csinálták, hanem az egyik síklap helyett hengert alkalmaztak.

Akkor már inkább a ruhacsipesz...