Igen, így van. De nem mindegy, hogy milyen méretű országról van szó, mert egy kisebb ország esetén ez azt is jelenti, hogy primitív gazdálkodást folytat, amiben a lokális cserének van csak igazán szerepe, a nemzetközi csere pedig néhány kitüntetett termékre, főleg luxusjavakra korlátozódik, mint ami a világot jellemezte a középkor végéig. Egyébként ha nagyobb egy ország, akkor összkereskedelméből nagyobb súlyt fog képviselni a belkereskedelem (országon belüli kereskedelem), és kisebbet a külkereskedelem, és a valutaingadozásokra is kevésbé lesz érzékeny ezáltal. Ha az ország annyira kicsi, hogy saját valutája adásvételére a legnagyobb spekulánsok érzékelhető befolyást tudnának gyakorolni, akkor az illető ország lemond a pénzügyi nacionalizmusról, és jellemzően a szomszédos ország pénzét használja, de ez történhet valutaunió keretében is, mint pl San Marino és Olaszország esetében.
Montenegro egyoldalúan hivatalos fizetőeszközévé tette a márkát. Ezzel az euróövezet tagjává vált, anélkül, hogy képviseltetné magát az Európai Központi Bank tanácsában. Elképesztő szűklátókörűség, hogy mindezt rosszalja az EU, ahelyett, hogy örülne neki.