...LASSAN ŐRÖLNEK... avagy: kis/?/ magyar kálvária

Forras: Vasarnapi Ujsag (radio), 2000.11.

Manapság az ember nem lehet elég óvatos. Nem elég, ha munkáját pontosan, körültekintően és lelkiismeretesen végzi. Sőt, meg merem kockáztatni, mindez nem is lényeges. Banos János most következő riportja bizonyítja, hogy mindennél sokkal fontosabb az, hogy az ember tájékozott legyen. Tudja például azt, hogy a nagyfőnöknek ki a haverja és a kellő helyen és időpontban ne legyen ott. Ja és még egy. Tudjon hallgatni. De Kardos István most beszél.

Banos János: Már kilencedik éve, hogy perben, haragban állnak a magyar bíróságokkal. Mit csináltak? Elkövettek valamilyen bűnt?
Kardos István: Egy reggel a gyárba bementünk Takács József kollegámmal, halas-szállítmány-ellenőrként dolgoztunk, és egy kamiont láttunk meg. Leellenőriztük az iratokat, nem találtuk rendben, és láttuk, hogy itt komoly visszaélés lehetősége áll fenn.
Banos János: A kamion már éppen el akarta hagyni a telephelyet?
Kardos István: Igen. El akarta hagyni a telephelyet, akkor mi elvettük az iratokat, a szállítóleveleket, és felvittük az igazgatóhoz, Miklós Lászlóhoz, aki nagyon örült, hogy egy ilyen fogás történt. Itt több millióról van szó. Megdicsért minket, majd három nap múlva átszervezés címén mindkettőnket elbocsátottak. Másnap reggel a gyárba be akartunk menni, nem engedtek be minket, ott maradtak a személyes holmijaink, nem kaptuk meg az elmaradt béreinket, juttatásokat, végkielégítést. Mi úgy döntöttunk Takács József kollegámmal, hogy a XXII. kerületi kapitányságon feljelentést teszünk gazdasági bűncselekmények miatt. Ezt megakadályozták a rendőrségen. Nem engedtek feljelentést tenni, hanem felszólítottak minket, hogy hagyjuk el a rendőrség területét.
Banos János: Ön szerint mi lehet ennek az oka?
Kardos István: Rendszeresen tapasztaltuk, hogy a rendőrséggel is komoly kapcsolata van a gyár igazgatójának. Naponta megfordultak magas rangú rendőrtisztek, megfordultak volt régi pártvezetők, volt magas beosztású személyek.
Banos János: MSZMP-s pártvezetők természetesen?
Kardos István: Csak azok sajnos, igen. Ezt azért mondom, hogy sajnos...
Banos János: Mondana néhány nevet?
Kardos István: Váncsa Jenő, volt földművelésügyi miniszter, Beck Tamás, Berecz János, Nyers Rezső és még nagyon sokan mások. Én megkérdeztem az igazgatótól, hogy ezek az urak hogy-hogy járnak ide? Ő mondta, hogy nagyon régi barátság ez, és figyelmeztetett is minket, hogy hamarosan jön egy cég ide, amely majd privatizálni fogja a gyárat. Úgymond a baráti köréből. Valóban odajött egy cég, egyik nap - még akkor mi a baromfinál dolgoztunk, másnap már ennél a S............ Kft-nél. Ki is derült most már az évek során, hogy egy olyan cégnél dolgoztunk, amelynek tagjai bizony-bizony a régi garnitúrának az emberei és kiszolgálói voltak. Megindult a gyárnak a kifosztása, az igazgató minket egy alkalommal felhívott és megkért minket udvariasan, hogy "most két hétig nem kell ellenőrizni, fiúk. Ki lehet nyitni a kapukat, mehet minden kifelé". Meglepődtünk a kollegámmal, mi úgy döntöttünk, hogy továbbra is végezzük a munkánkat. Ennek meg is lett az eredménye, az elbocsátás.
Banos János: Azóta is a bíróságokat járják, és az igazukat még mindig nem találták. Úgy tudom, hogy öt bírónő is tárgyalta az ügyüket, de még mindig nem történt semmi. Közben nagyon furcsa esetek történtek önökkel.
Kardos István: A bíróság törvénysértéseket követett el. Rengeteg példát lehetne mondani ezekre a törvénysértésekre.
Banos János: Néhányat tessék.
Kardos István: Például az első bírónőről kiderült, hogy az egyik érintett személynek a leánya. Mikor ezt mi egy kicsit megpiszkáltuk és hivatalos helyen is levelezgettünk, érdekes módon a bírónő utána már nem tartotta a mi tárgyalásunkat, hanem elment szülni. És azt is lehetetlen állapotnak tartottuk a bíróságon, hogy a második bírónő egy év nyolc hónapig még csak idézést sem küldött. A harmadik bírónőnél meg csak három hétig volt az ügyünk. A negyedik bírónőnél aztán végre végrehajtottak dolgokat, de sajnos ott is olyan történt, hogy a peranyagból iratok tűntek el. Tűntek el és tettek bele iratokat. Pontosan azért tették be, hogy bebizonyítsák azt, mármint az alperesek, hogy őnekik van igazuk... De hát a beidézett tanúk, mindenki azt igazolta, hogy nekünk van igazunk és hamisítások vannak az iratok között. Kimondták az ítéletet, Dr. Breznai Tibor a Munkaügyi Bíróság akkori elnöke elrendelte a szakértői vélemény kéréseket, tehát munkaügyi szakértőt, ez kedvező volt számunkra, de úgy döntött a bíró úr, hogy mégse ítéli meg azt a pénzt, nem jár a végkielégítés, hiába írta alá a szakértő. Ő kérte a bíróságra a szakértői véleményt, aztán megítélt - úgymond a hasára csapva - egy minimális összeget. Erre úgy döntöttünk, hogy természetesen fellebbezünk. A fellebbezés után, meg kell mondjam, komédia volt a másodfokú tárgyalás. Bementünk, három bíró ült előttünk, öt percet beszéltünk és egy spirálfüzetből kihúzta az ítéletet a bíró, felolvasta: helybehagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Azt még közben röviden el kell mondanom, hogy az első ügyvédünk írt egy levelet nekünk menet közben, hogy tovább nem vállalja a védelmünket, igaz, a 45-45 000 forintot azért eltette, és közölte, hogy ő nem indokolja meg, hogy miért nem vállalja tovább az ügyünket, csak annyit mondott, hogy nincs maguk körül valami rendben. Az egyik tárgyalás szünetében Dr. Szabó János, az alperes jogásza, az egyik tulajdonos odajött hozzánk és közölte: fiúk, értsék meg, hogy mi nem fizetünk, értsék meg, hogy olyan kapcsolataink vannak, hogy bárhová mennek, nem tudnak semmit tenni. Oda mennek, ahova akarnak.
Banos János: Ön tagja volt az MSZP-nek. Éppen ezért arra gondolt, hogy amikor az MSZP-SZDSZ kormány volt hatalmon, fölkeresi Horn Gyula miniszterelnök titkárságát, és ott majd orvosolják a baját. Mi történt ezután?
Kardos István: Az történt, hogy megbeszéltük a találkozót, két úriember fogadott minket, elmondtuk a problémáinkat és az egyik úriember a végén közölte; Uraim amit önök itt elmondtak, önöknek minden szavuk igaz és ül, de ne várják el, hogy mi ebbe belefolyjunk. Én erre felálltam és megkérdeztem, hogy azért, mert MSZP-seket érint az ügy? Erre ököllel rávágott az asztalra és közölte: és akkor mi van? Hát én megmondom őszintén, minden összeomlott bennem, és hazafelé ki is léptem az MSZP-ből. Úgy döntöttem, hogy egyszerű tagként sem vagyok hajlandó részt venni egy ilyen pártban, ahol elpalástolják a törvénysértéseket és a törvénytelenségeket. Azért fordultam a pártomhoz, mert valóban azt gondoltam, hogy segítenek, és valóban a törvénysértéseket meg fogják állítani.
Banos János: Betörtek az önök lakásába...
Kardos István: Takács József kollegámat értesítették a munkahelyén, hogy azonnal menjen haza, mert betörtek a lakásába, a délelőtti órákban. Hazament, hát ott már helyszíneltek. Kiderült a történet, öt tanú is van, az történt, hogy megállt egy fekete BMV a ház előtt, kiszállt belőle négy úriember, rendőrigazolvánnyal az egyik igazolta magát, és közölte, hogy ügynököt semlegesítenek. Menjen be mindenki a lakásba. És nem úgy nézett ki, merthogy nem futottak, nem szaladtak, kényelmesen felnyitották, kettévágták az ajtójukat, módszeresen átkutatták a lakást, még a vasalódeszka anyagát is felvágták, majd miután nem találtak végső soron iratokat nála, bírósági iratokat, mert meg vagyunk győződve róla, hogy ezeket keresték, azért kirabolták. Elvitték az aranyaikat, elvitték a kéthavi fizetésüket, majd az egyik úriember lepedővel a színes tévét letakarta és elindult kifelé a házból. De nem futva, kényelmesen. Az egyik tanú megkérdezte tőle, hová viszi uram, hát maguk nem is rendőrök. Közölte, hogy: szervizbe, bátyám! A lényeg az, hogy a kollega megtette a följelentést az Óbudai Rendőrkapitányságon, a tanúkat beidézték, de nem voltak hajlandók a jegyzőkönyvbe úgy felvenni a rendőrségen a vallomást, ahogy a tanúk elmondták, azaz a rendszámot, amely FAJ-142 volt, ennek a gépkocsinak.
Banos János: Ez mikor történt, hányban?
Kardos István: Ez a betörés az MSZP-SZDSZ kormányzása idején történt. Lényeg az benne, hogy a rendőrség egy hónap múlva ismeretlen tettes címen megszüntette a nyomozást, de teljes mértékig meg vagyunk győződve róla, hogy valóban iratokat kerestek.
Banos János: Az ön lakását is figyelték.
Kardos István: Igen. Rendszeresen figyelték, rendszeresen különböző személygépkocsik álltak, feltűnően fixírozták a lakást, és hát én el tudom képzelni, hogy valami pszichikai hatást próbáltak kifejteni ránk, ugyanezt elmondta a kollegám is, hogy őnáluk is történt ilyesmi, bár fizikailag nem bántottak minket. Voltak telefonzaklatások is hosszú ideig, aztán úgy látszik megunták ezt is. Visszatérve az ügyre, az történt, hogy másodfokon is megszületett az ítélet, mi ebbe nem nyugodtunk bele, fogadtunk még egy ügyvédet és kértük őt, hogy észrevételt nyújtson be a Legfelsőbb Bíróságon. Körülbelül nyolc hónap után én gyanút fogtam és mondtam a kollegámnak, menjünk be a Legfelsőbb Bíróságra, bementünk, kiderült, hogy semmilyen iratot nem nyújtottak be. Még aznap délelőtt feljelentést tettünk az ügyvédi kamaránál az ügyvéddel szemben, és a biztosítójánál, miután biztosítva volt az ügyvéd az Országos Ügyvédi Biztosítónál, benyújtottuk a kárigényünket. Ott azonnal elutasítottak minket, majd egyéves vizsgálat után az Ügyvédi Kamara nagyon kedvező iratot adott ki számunkra. Az ügyvédet bűnösnek találták, kizárták a kamarából, le van írva, hogy nem tett meg semmit az ügyünk érdekében, bűnös, de a biztosító megtagadta a kártalanítást, kénytelenek voltunk újból perbe hívni.
Banos István: A Horn-kormányt két éve leváltották. Azóta sem történt semmi?
Kardos István: Nem történt semmi, sőt, az történt, hogy egy alkalommal a kezelőirodán, mikor bent voltunk, iratokba akartunk beletekinteni - ez még a munkaügyi pernél volt egyébként-, ott közölték, hogy probléma van, mert az iratok nincsenek bent a bíróságon. Kérdeztük, hogy hol vannak? Mondták, hogy az országos Elme- és Pszichiátriai Intézetnél van szakvéleményezésre. Hát ledöbbentünk, hogy oda kivitték az iratokat. A múlt hét folyamán újból bementünk a kezelőirodára és márpedig igenis kértük, hogy adják ki az ügyiratszámot, vagy pedig az iratot. Közölték, hogy csak bírói engedéllyel lehet kiadni. Közölték, hogy nem a bírónál vannak az iratok, hanem a fogalmazójánál, az pedig betegállományban van, így az iratokba beletekinteni nem tudunk. Folyamatosságban tartják az ügyet, három éve folyik a kártérítési ügyünk, az ötödik bírónál tartunk, ítélet nem akar születni.
Banos János: Vélelmezhetően arról van szó, hogy a bírói karban még a régi rendszer emberei is szerepelnek, és a régi rendszer embereivel összefonódva megpróbálják palástolni a saját elvtársaik bűnösségét?
Kardos István: Hát a mi ügyünkben teljes mértékig ez áll fenn. Valószínűnek tartom, miután hallottam, hogy nem egy ilyen ügy folyik az országban, több száz ilyen ügyről lehet hallani, hogy a régi garnitúra emberei igenis kapcsolatban állnak a bírósággal, és ma nem létezik az, hogy Magyarországon tíz évig kell tartani egy pernek. Ilyen nincsen. Október 25-én a legfőbb ügyész úr személyi titkárnőjéhez eljuttattuk a beadványunkat, leírtuk az összes problémánkat 1991-től részletesen, és kérjük a legfőbb ügyész urat benne, hogy igenis állítsa helyre a törvényességet.

Nem szeretnék általánosítani, de ma már arról szólnak a híradások, hogy rendészek, biztonsági emberek saját kezűleg lopják el az őrzésükre bízott vagyontárgyakat. A riport után azt is mondhatnák kedves hallgatók: inkább ők lopjanak maguknak, minthogy leleplezzék a tolvajt. Mert ha a bűnözőnek régi mszmp-s haverjai vannak, az Isten sem menti meg a vagyonőrt az igazságszolgáltatás öklétől.

És ilyenkor beugrik Antall József cinikus mondata is: Tetszettek volna forradalmat csinálni. Ne vegye zokon tisztelt miniszterelnök úr odafönn az égben, de tetszett volna igazságosnak lenni és rendet csinálni, önnek módjában állt volna. Banos János interjúját hallották.