Sziasztok,

Hétvégén nagyon verselős hangulatomban voltam, és találtam egy ideillő verset,
talán nem haragudtok meg érte, ha idézem. (Dsida írta ezt is)

(oncogito, látod nagyon úgy tűnik, hogy az öregedés szele engem is csapdos ;o) )

Koretta

===============

Dsida Jenő
A SÖTÉTSÉG VERSE

Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevü éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
...Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrü lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?
Így szivódik az éjszaka
beléd is, fölfelé eredve,
az éjszaka, a sír szaga
minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten
az olvadásig itat át,
hogy édesítsd valamely isten
sötét keserű italát.