Jó estét Flowey kicsasszony,
Nem, a Balra a nap... holnapi program lesz, bírd türelemmel!!!! Már nem kell sokat várni, ígérem!

Ha jól viselkedel, Lunával átirányítjuk magunkat az ÁJK-fórumra. (de azért válaszolok szegény BTK-s fejed kérdéseire: nekünk nem volt őszi szünet, ilyesmik, sőt, ha jól tudom egy kicsit hamarabb is kezdtük, mint más normális egyetemeken (szept. 6-án, de 4-től volt beiratkozás. Jövő héten pedig 23-át és 24-ét adják ki, amikor nekem amúgy sem lenne órám, vagy legalábbis olyan "bejárós" óra nem.)

Az Európát én sem látom, de most már megnézem. (Az idiótákra persze nem fértem be, viszont a Táncos a sötétben nagyon érdekel)Hogy mi tetszett a Hullámtörésben? Ha egyenként nézem végig a dolgokat, akkor semmi. Visztont volt pár jelenet ami nagyon megfogott. Talán Bess buta naivitása, ahogy a bonyolult dolgokat ( szerelem, magány, hiányérzet, trallalallala stb. ) olyan brutálisan egyszerűen megfogalmazta, amikor Istennel beszélgetett. Talán az, hogy végül megszólalnak a filmben a harangok. Az a jelenet, amikor Bess bejelöli a naptárban, hogy melyik nap jön haza Jan, és attól kezdve csak annak a napnak él...és talán az is, hogy nem hagyja magát megfosztani attól az illúziótól, hogy nem a férje az egyetlen érték. Az, hogy milyen érzés, az amikor annyira szeretsz valakit, hogy az, hogy feláldozod magad érte, az márnem áldozat, hanem öröm...Azért valahol szép és főleg ritka érzések ezek. Talán ezekért szertem ezt a filmet.