Sziasztok!
Hadd csatlakozzam én is, mint a témában erosen érintett... Én pozitív tapasztalatokkal rendelkezem, tíz éve vagyunk együtt a párommal, aki történetesen olasz (Tündérvirág, figyelj!)
Mi Rómában találkoztunk, ott töltöttem hat hónapot ösztöndíjjal. De a fél év letelt, én hazajöttem, és senki sem jósolt sok jövot egy ilyen távkapcsolatnak (megvallom én sem). Aztán két évig utazgattunk, hétvége itt, nyaralás ott stb. Egyre világosabbá vált, hogy ez komoly. Ezt a férfit én szeretem, nem ismerek nála szebb, jobb, muveltebb, bölcsebb embert. (És nagyon tudtam utálni a megjegyzéseket, hogy miért kell neked olasz fiú, miért nem jó a magyar. Nem értik, hogy nem azért szeretem, mert olasz, hanem mert o számomra a tökéletes partner?!) Azzal tisztában voltam, hogy ha kimegyek hozzá, akkor semmi esélyem hogy egyhamar munkát találjak és otthon ülnék mint háztartásbeli. Ilyen kiszolgáltatott helyzetbe o sem akart hozni engem, ezért o adta fel a munkáját, a karrierjét és idejött Magyarországra. És megtanult magyarul. Most éppen külföldön dolgozik és én fogok menni hozzá, de ez már egy újabb történet.
Csak azt akartam mondani, hogy nem reménytelen a dolog. Tény, hogy más, sok szempontból nehezebb mint egy honfitárssal. De ha valóban szeretitek egymást, akkor minden nehézség leküzdheto.
"Omnia vincit amor"