Itt a lényeg, Derek:

"ha Kovács László elnök marad, onnantól kezdve, ismerve a pártot, és a párt belső szocializációját, a kongresszusra készülve, a kongresszusi pszichológiát, a szövetségkötési mechanizmusokat, azt, hogy ki, kit, miért támogat, innentől kezdve a megújulás, amit a párt hirdetett magáról, és az a várakozás, amit én tapasztaltam országjárás közben, azt hiszem, hogy nem fog találkozni"

Ha mást nem sikerült volna kihúznia Betlennek Némethből, már azzal is nagy szolgálatot tett volna a kormánykoalíciónak. Ráadásul Németh nem tudta eldönteni, hogy a higgadt szakértőt, vagy a sértődött kisfiút adja: unos-untalan kiesett a szerepéből, túl sok volt a magyarázkodás és az öntömjénezés. Ez a kisebb pontatlanságokkal lejegyzett szöveg sokat visszaad azért a bénaságából, de az újra meg újra a szavai közé furakodó dacos indulatosságot nem tudja.
Ez volt hát a Betlen-trilógia harmadik része, amelyből, meg kell állapítani utólag, a legkevésbé rosszul Kovács László jött ki (no, azért nem is volt túl meggyőző), Horn baromi nagyot égett (amit a régi rajongók többsége úgysem vett észre), Németh meg szinte minősíthetetlenül gyenge volt, ezt már szinte mindenki látta, legfeljebb az interpretációkban van némi különbség.
Úgy gondolom, a Betlen ugyanazt az álláspontot képviseli ez ügyben, mint én: ha már hármuk közül kell választani, ki legyen a vezérbika az MSZP-ben, akkor legyen a Kovács, minden színtelensége ellenére elmondható róla, hogy legalább nincsenek szalonképtelen megnyilvánulásai. Mindom ezt teljesen önzetlenül, hisz nekem, mint Fidesz-szavazónak, az lenne az érdekem, hogy egy N.M. kaliberű sf. legyen a miniszterelnök-jelölt, aki kétségtelenül rengeteg szavazatot hozna a szocialistáknak, csak közben kétszer annyit vinne...
Úgy gondolom, jelenleg csak Kovács László vezetésével vannak (minimális) kormányváltási esélyei az MSZP-nek (feltételezve egy többé kevésbé együttműködő Demszkyt).

Diotallevi