ma már a legtöbb óragyár képes nagyon pontos órákat készíteni. a szépség pedig ízlés kérdése, és igenis egy öt-tízezer forintos óra is lehet nagyon szép, ha a tervező kissé odafigyelt amikor csinálta. (mint ahogyan egy forintmilliókba kerülő svejci óra is lehet gusztustalanul csicsás)

tehát, ma már nem kiváltság sem a szép, sem a jó óra, de kiváltság a drága óra. semmi bajom azzal, ha valaki drága, kisszériás órákat gyűjt vagy hord, mert ezek a maguk nemében iparművészeti alkotások. de eszem ágában sincs lenézni azt, aki szerelembe esik valamely japán tömegtermelő produktumával. én például most egy citizen titánra gerjedek.