SZ.I. Creative Commons License 2000.11.10 0 0 4763
Ezt most kaptam. Höjj.

2000.11.10
8:30 TV2

Jó reggelt, Magyarország!

Műsorvezető: Bombera K., Nika Gy.

B. K.: - Jó, heavy metalban mindig meg lehet bízni, koreográfiájában, külsejében, szövegében. Értetted? Táncolnál a síromon, démon, ez volt az egyik refrénsor.

N. K.: - Ha nem lennék démon, akkor is. Ide várjuk Paksi Endrét és Wéber Attilát. Gyertek fiúk. Hogy lehet ilyen polgári külsővel heavy metalt játszani?

B. K.: - Rövid haj, szemüveg.

Paksi Endre: - Szerintem ez egy sztereotípia, én úgy emlékszem, hogy már a nyolcvanas években is akár a Judas Priest énekese, Rod Halford rövid hajjal nyomult, szerintem ennek semmi köze nincs.

N. Gy.: - Nem tudsz így csinálni. Pontosabban tudsz, de nem látszik.

P. E.: - Ez igaz.

B. K.: - Hát azért nem kevernélek össze hiába hadakozol a sztereotípia ellen, mondjuk Fenyő Miklóssal. Hát azért bőrkabát van rajtad.

P. E.: - Ezt nem is bánom különösebben.

N. Gy.: - Miért álltatok össze megint?

P. E.: - Ez nem teljesen pontos dolog, hát az, hogy 86-tól 94-ig volt az Ossian első korszaka, utána volt egy ilyen 3-4 éves pausa, akkor egy másik zenekart csináltam, meg írtam egy-két könyvecskét és aztán 98-tól dolgozunk, de ez a mostani formáció ez új emberekből áll, tehát a korukból is látszik, hogy 86-ban valószínűleg én azt hiszem a gitáros, a Ricsi az 12 éves volt.

N. Gy.: - A többiek korából látszik, fogalmazzunk így, tehát veled, mint frontemberrel mennyiben más a zenekar, ha egyszer továbbra is te vagy az énekes, nyilván te vagy a dalszövegíró.

P. E.: - Hát szerintem nem sokban különbözik, hát friss erő, friss vér, tehát új impulzusok jöttek, de alapvetően azért az Ossiannak ez a klasszikus vonala az megmaradt.

B. K.: - Azért megvédeném a Gyuri kérdését, hogy miért álltatok újra össze, tehát nem pontos, hogy újra összeálltatok, hogy új a csapat, de hogy 2000 november van és a heavy metalnak akkora piaca és közönsége van, hogy ezt újra meg kellett csinálni?

P. E.: - Ez nem piac kérdése ez a dolog.

B. K.: - Bocsánat.

P. E.: - Semmi gond, ez itt mindenkinek egy szerelem a rockzene.

B. K.: - Ezek szerint nemcsak nektek, hanem egy komoly közönségnek, hiszen akkor érdemes, ha vágyik rá a közönség.

P. E.: - Hála Istennek, így van persze. Abból alakult ez az egész, hogy 98-ban csináltam egy tribute koncertet.

B. K.: - Egy ilyen nagy visszatérést, vagy emlékkonceretet?

P. E.. - Nem, hanem azt, hogy Paksi Endre és barátai és hogy Ossian-számokat játszunk címszóval, tehát ez nem erről szólt és nagyon sokan voltak és egyszerűen iszonyú Ossiánozás volt, tehát olyan igény volt rá, annyira szerették és az előző 3-4 év is azzal telt el a másik zenekaromban, hogy mindig koncertet tartottunk, de ugye Ossian-számokat játszotok el, úgyhogy most már egyértelmű, most játszunk.

N. Gy.: - Nem kell mindig megkérdezni, hogy van-e rá kereslet, hát nyilván van, ráadásul, ha csak ők érzik jól magukat ebben az egészben, már megérte, nem?

B. K.: - Hölgyeim és uraim a heavy metál újra él.

N. Gy.: - Sok sikert, köszönjük.

P. E.: - Annyit még elmondhatnék az utolsó szó jogán, hogy ma este Petőfi Csarnokban tartjuk a lemezbemutató koncertünket és mindenkit szeretettel várunk. Köszönöm szépen.