Én meg már aggódtam, hogy elsüllyed a topic egy-két hozzászólás után.

Akkor megpróbálom elmesélni, hogy a mi esetünkben mi a helyzet. Jó hogy felmerült a 'gyerekek milyen nyelven beszéljenek' téma, mert ez engem is nagyon foglalkoztatott. Beszélgettem egy gyerekpszichológussal és utánaolvastam a témának, ennek köszönhetően most már kész a terv, aztán majd meglátjuk, hogyan sikerül megvalósítani:)) Nekem is nagyon fontos, hogy a gyerekeink beszéljenek magyarul, mert az én családom is fog kommunikálni a gyerekeinkkel. Szóval a párommal angolul, velem magyarul fognak beszélni. Ha hárman együtt vagyunk, akkor az angol lesz a nyelv, amit használunk, ennek az apa iránti tisztelet fenntartásában is szerepe van. A velem, mint az anyjukkal eltöltött több idő, ami a magyar nyelv túlsúlyát jelenti, ezt ellensúlyozandó óvodában ill. iskolában angolul fognak beszélni. Ja, mert azt elfelejtettem mondani, hogy azért vagyok én még itt, mert az esküvőnk itt lesz Mo-n és utána költözünk Chicagoba. Ami a kapcsolatunkat illeti, talán könnyíti a helyzetet, hogy a párom édesanyja német származású, tehát nem áll messze tőlük az európai mentalitás. Én is féltem, hogy kinn majd kivülállónak, ex-kommunistának kezelnek majd és szóvá teszik az akcentusomat, de eddig semmi negatív tapasztalatom nem volt. Sőt egy étteremben, mikor rendeltünk a pincér megkérdezte tőlem nagyon kedvesen, hogy: 'Where is that sweet little accent from??' persze lehet, hogy ez csak az az álkedvesség volt, de nekem nagyon jól esett. Ezenkívül Chicagoban vezényelte a szinfónikus zenekart Solti György és őt mindenki nagyon tiszteli és többen tudják róla, hogy magyar volt, így kifejezetten nem hátrány magyarnak lenni Chicagoban.
Soha nem gondoltam arra, hogy nekem valaha külföldi férjem lesz. Nem üldöztek a magyar férfiak sem egy külföldi karjába. Egyszerűen így alakult. A sors útjai kifürkészhetetlenek, hogy csöpögjünk is egy kicsit:)).
Nem hiszem, hogy bármi is elveszlik a mondanivalómból, amiatt, hogy nem az anyanyelvemen mondom. Sajnos nem tudom, hogy ki említette, de nekem még nem volt ilyen tapasztalatom. Szerencsére elég jól beszélem a nyelvet, így lehet, hogy amit magyarul egy mondatban akarok elmondani, azt angolul öttel fogom, de mindig figyelek arra, hogy ne értse félre, amit mondani akarok. Persze itt szükség van az ő türelmére, hogy kivárja, míg megértetem vele, hogy mit gondolok.
Azt hiszem haliho (ha mégsem, akkor bocs) szedte pontokba a gondolatait a megismerésről és a barátok itthagyásáról. Én elég régimódi családban nőttem fel, ahol nem támogatják az együttélést és így én sem érezném magam jól ebben a helyzetben. Ezt a hozzáállást el lehet ítélni, lehet bírálni, azt gondolom akinek van kedve nyisson erről külön topicot, ebbe itt most ne menjünk bele. Nincsen nagy baráti társaságom, de azt gondolom, hogy meg fogjuk találni a módját, hogy tudjunk egymásról és ne szakadjon meg a kapcsolat közöttünk. Nekem fontosabb, hogy családom legyen, gyerekeim. Fontos a férfi, akit szeretek és nem áldozom fel ezt a barátaim kedvéért. Itt szintén lehet ítélkezni.
A kultúrák keveredésének következménye pedig most az esküvőnk, amiben megpróbálunk mindkét ország hagyományaiból beépíteni valamit. Amerikaiak, magyarok, németek lesznek a vendégek, szóval kicsit macerás a szervezés, de én élvezem.

Hát ennyi, bocs ha hosszú voltam.

vikilány