Sziasztok!

Szép hosszú a termés, nagyon sok jó verset írtatok, amíg távol kényszerültem lenni. Időközben eszembe jutott, hogy közelednek az ünnepek, és erről eszembe jutott a tavalyi csapnivalóan katasztófális szilveszter. Annek állítottam emléket az alábbi versben. Tőlem szokatlanul valmiféle mottója (lehetne akár cím is) is született:

Buék magamnak 2000-re

Minden, ami azt hitted számít
véget ért
s most úgy tunik
minden fájdalom,
bánat, mi bánthat
ismét téged ért

Fáj, éget legbelül
de szemedben mégsem
bánat ül
s nem érted…
Hisz eddig a rád mértet
túlélni sorsod terhe volt,
súlyát most mégsem érzed

Riasztó valóság
mit tett az ido,
mely apránként gördítve
minden akadályt,
nem ismerve
semmilyen határt
érzékeidet porrá orölte

s ha ez így megy tovább…

hisz rettegsz…

félek…

2000-01-09